Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

orgonistának, akit viszont Nykodém Vencel, a tornyosmester öccse (sz. 1818-ban Kodolegben, Csehországban,) követte haláláig, 1876nig. Nykodém János énekesei közül csak Ruzsicska basszista nevét örökítették meg a számadáskönyvek (lSßSüban).385 Bár aligha kételkedhetünk a .két Nykodém testvér zenei képességében ás tu­dásában, mégis az ő működésük alatt hanyatlott le annyira a templomi zenélés színvonala, hogy azt a bencés atyák tűrhetetlennek találták. Lehet, hogy a század második felében a hazánkban is feltámadt egyházzenei megújulás vágya élt a bencésekben, aminek viszont az utóbarokk stílusban nevelődött kőszegi együttes nem tudott eleget tenni, mégis valószínűbbnek látszik, hogy a hanyat­lás a zenészek hanyagságán múlott. Tény az, hogy a gyarló templomi produkció miatt a bencések a Szt. Jakab templomban 1863^ban felhagytak a tornyosok szerepeltetésével ill. a zenés misékkel, és áttértek a nagy miséken is a népéneklésre. A magyar egyházzene történet szempontjából annyira jelentős döntés szövegét teljes egészében kö­zöljük. „Utójegyzetek 1863. évhez, ’s tájékozásul jövendőre. Eddigi szokás szerint a’ városi zenészek végezték egyházunkban az isteni szol­gálat alatti éneklést és zenét, azonkívül a’ szombati Letenyén, mely utóbbi szolgálatért a’ városi karmester kapott évenkint 10. f. 8 xr. o. é. (osztrák értékű). Az orgonász 10 f. 8 xr. o. é. ’a a bassista 5 f. 4xr-t.! Az öreg misék alatti zenéért, •—• mely eddig minden ünnepen tartatott, semmit sem kaptak! Minthogy pedig az egyházi zene oly rossz volt, hogy közbotrányt okozott — sokszor nem lévén más, mint 1 hegedűs ’s 1 énekes, — a’ kőszegi (bencés) szék­ház tagjainak közmegegyezésével elhatároztatott: jövőre egyházunkban a’ zenét megszüntetni, ’s egész éven át csak 10 napra szorítani. Ezen 10 nap pedig a következő: Nagy-csütörtök, Nagy-péntek, Nagy-szombat (öreg mise és föltámadás); Húsvét vasárnap (öreg mise), Pünkösd vasárnap (öreg mise), Űrnap utáni vasárnap (öreg mise és vecsernye); Május 27-én, nálunk Szentség imádása lévén (ör. m.); Sz.Jakab utáni vasárnap — nálunk templom napja (ör. m. és vecs.); December 11-én Szentség-imádás (ör. m.); Karácsony napján (ör. m.). A’ szom­bat délutáni és ünnep előtti Letenye a’ hitszónok előimádkozása mellett végez­tetik; a többi isteni szolgálaton pedig az eddigi rossz zene helyett: a’ nép énekelend. Az eddigi bizonytalanságból ki ákarván bontákozni, ’s a’ városi zenészek működési kötelezettségének alapot akarván adni, jövőre — azaz 1864 év január Intői fogva a’ fizetés is meghatáraztatott, és pedig ekfcép: 1. A’ plébánia-templom orgonásza (jelenleg Nykodém Venczel) — megszapo­rodván teendője — kap .évenkint 24 osztrák értékű forintot Június és Decem­ber végével — 12 forintról — ki állítandó nyugta mellett. 2. A’ plébánia-templom Karmestere (Regens choxii, jelenleg öregebb Nykodém János) az évenkimti 10 napi működésért — melyekre vonó és fúvó hangszerekről tartozik gondoskodni — kap évenkint 10 osztrák értékű forintot félévi (Jún. és Dec. vég.) 5—5 forintról kiállítandó nyugta mellett. 3. A négy énekes, u.m.: Sopran, Tenor, Alt és Bass egyenkint minden mű­ködési napra 25 krajczárt vagyis ‘évenkint egy-egy 2 for. 50 xr. összesen mind a’ négyen évenkint 10 forintot vagy a’ Karmester, vagy az illetők által kiállí­tandó félévi nyugta mellett.”386 355

Next

/
Oldalképek
Tartalom