Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
„Hanc sacram aedem vovit et dicavit Sumptibus propriis Divo Martino Episcopo et confessori hic nato Illustrissima Domina Domina Comitissa Maria Elisabeth de Battiani 1670.”222 Batthyány Erzsébet a domonkos Rend általános főnökénél, generálisánál kieszközölte, hogy a szombathelyi rendházat konvent rangra emelje. Arra is ígéretet nyert, hogy magyar embert neveznek ki priornak, akinek joga lesz magyar újoncokat, noviciusokat felvenni. így a szombathelyi domonkos kolostor újabb gyújtó pontja lett a megújuló magyar katolicizmusnak.223 Mielőtt azonban az új szerzetesi közösség valami zenei gyakorlatot alakíthatott volna ki templomában, következett az említett újjáépítés, ami hosszabb időt vett igényibe. Majd hamarosan kezdetét vette a török felszabadító háború, amit a kuruc harcok követtek. Mindez nem kedvezett a nyugodt belső életnek. Csak a szatmári békével (1711) köszöntött be a régvárt békés idő, a magyar javabarokk korszak. Ennek légkörében országszerte felvirágzott templomainkban az egyházi zene. A 18. századtól a domonkos templom vasár- és ünnepnapi liturgikus rendje a következő volt: Délelőtt: 6 (télen 7) órakor a magyarok kismiséje, utána magyar szentbeszéd 10 órakor a németek nagymiséje, utána német szentbeszéd. Délután: V2 4 órakor szentolvasó 4 órakor Vesperás és Salve Regina. Később, 1852-től a nagymisét 9 órára tették át, és a német szentbeszédet délutánra helyezték át a vesperás elé. A szentolvasót viszont 3 órakor kezdték, így tehát 1852-től a napirend így alakult a templomban: Délelőtt: 6 (télen 7) órakor a magyarok kismiséje, magyar szentbeszéd 9 órakor a németek nagymiséje szentbeszéd nélkül. Délután: 3 órakor szentolvasó V2 4 órakor német szentbeszéd 4 órakor Vesperás és Salve Regina. A városiasodás előrehaladásával 1883 óta a délutáni ismertetett szertartásrendet fél 5-kor kezdték.224 ZENEI ÉLET A BAROKK KORBAN A domonkos templomban a 18. század első felétől kezdve többszólamú figurális éneklés volt szokásban. Csődy Pál, a várbeli plébános ui. a szombathelyi egyházi állapotokról a győri püspöknek 1762. január 19-én írt beszámolójában azt mondja, hogy a domonkos templomban figurális misék vannak szokásban. Sőt levele szerint a népet a zene is vonzza a dominikánus atyákhoz.225 Nagyobb ünnepeken zenekar is közreműködött a nagymisén. Ilyen alkalmak voltak: újév, húsvét, pünkösd, Űrnap utáni vasárnap, (ekkor ui. a körmenetet a domonkos templomban tartották,) Szeplőtelen Fogantatás, Szt. Márton, Szt. Domonkos, Szt. Tamás, a domonkos Szt. Vince ünnepe, az ádventi Rorate-misék és még néhány rendkívüli alkalom. Szt. Márton és Szt. Domonkos ünnepén zenés vesperást is tartottak.226 321
