Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

(NB. A katalógusban a neveket és címeket úgy írtuk, ahogy az az eredeti kéziratban található. A számozás is az eredeti forrást követi.)

Hogy a Theindl idejében beszerzett hatalmas zenei anyag nagyrészben ténylegesen előadásra került a szombathelyi kóruson, azt legjobban az bizonyítja, hogy Theindl közülük nagyon sokat újra lemásoltatott az együttese számára. Ez viszont ismét azt mutatja, hogy az alapítványi zenészeken kívül ő is kisegítőkkel dolgozott. A Theindl által újra lemásoltatott kótaanyag (a Theindl-féle katalógusban közölt összeállítás szerint) 904 oldalt tett ki.

A Theindltől beszerzett művek szerzői részben a korabeli német-osztrák kismesterek, mint Ignaz Assmayer (1790—1862), Anton Diabelli (1781—1858), Joseph Eybler (1765—1823), Robert Führer (1807—1861), Joseph Preindl (1756— 1823), — részben hasonló stílusban komponáló cseh kortársaik: Jan Jakub Ryba (1765—1815), Jan Bapt. Wannhal (1793—1813).

A szerzők között találunk több magyarországi mestert is, Ezek: a rajkai (?) születésű Blahák József (1779—1846). gróf Festetich Leó (1800—1884), a pozsonyi Hummel Nép. János (1778—1837). Richter Antal (1802—1854) győri karmester, Seyler Károly (1815—1882) esztergomi karnagy, Turány Károly (1806—1872) és szépszámú művel maga Theindl Bódog succentor.

A felsorolt egyházi zeneszerzőkön kívül Theindl különösen kedvelte a kor ún. „periferikus” zeneszerzőit, akik vidéki viszonyokhoz szábták muzsikájuk hangszeres igényeit. Ezek hallatlan népszerűségnek örvendtek egész Középeurópa kórusain. Fő képviselőjük Franz Bühler (1760—1824), Johann Dreyer (1765—??) és különösen Johann Baptist Schiedermayer (1779—1840).12'’

Az az egyházzenei stílus, amelyet Theindl képviselt, széles áradatban terjedt a Rajna—Duna vonalán Délnémetországból délkelet felé. Egyformán uralkodott a templomok kórusán Kölntől Esztergomig és Nagyváradig, Prágától Zágrábig. Felénk közvetlenül Bécs és Salzburg közvetítette. Ez a két város volt akkor a dunai államok egyházzenei fellegvára.

De a nap már lemenőben volt felette. A fentebb ismertetett bajorországi, regensburgi egyházzenei reform nyomán új szelek fújtak. A regensburgi dómban felcsendülő klasszikus polifon művek visszhangja felrázta az egyházzene éber híveit.126

Ez a hang nem jutott el Becsig. Ott és a hatása alatt álló területeken tovább élt még a fentebbi zenekaros egyházi muzsika. Az egyházi zene megújulása Szombathelyen — mint láttuk, — Statzenberg Vencelnek, a regensburgi iskola növendékének kinevezésével kezdődött.

Statzenberg a szombathelyi ének- és zenekar korábbi repertóriumát csak addig tartotta műsoron, amíg az új, cecíliás stílust együttese el nem sajátította, és bizonyos számú művet meg nem tanult. Statzenberg kótagyűjteményében, amely meghaladja a száz művet, csaknem kizárólag osztrák és német cecíliás szerzők szerepelnek. De akad azok között is néhány magyar mester, mint a már említett Seyler Károlyon kívül Beliczay Gyula (1835—1893), Demény Dezső (1871—1937), Szent-Gály Gyula (1863—1919), Wolf József (1817—1871).

Itt közöljük a szombathelyi székesegyház Cecília-Kórusának kótajegyzékét Statzenberg Vencel karnagysága idején:

288