Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
gyeznünk, hogy ... már régiek és a mai időkhöz nem illenek, és így ritkán használják azokat. Ezért a zenészek kénytelenek ... saját kótáikat használni.”123 (Emlékezzünk vissza Klepeisz Józsefre, akinek tekintélyes számú, saját nevével ellátott kótáját találjuk a székesegyház kótái között!) Ha tehát 1815-ben a székesegyház kótatárának anyagát már réginek tartják, a „mai” időkhöz nem illőnek, akkor az nem lehetett más, mint a javabarokk egyházzenei termése. Ha a szerzőik nevét akarjuk találgatni, akkor Pitonira, Lottira, Martinira gondolhatunk, valamint Scarlatti, Porpora és főként Pergolesi zenekaros műveire. Biztosan nem hiányzott a Magyarországon is működő J. J. Fux néhány kompozíciója, mert hisz nevével a (későbbi jegyzékekben is találkozunk.12/| Közkedveltek voltak ebben az időben a magyar kórusokon a bajor, délnémet kolostorok szerzői, főleg Rathgeber és Königsberger, a bécsi Wagenseil, a prágai Brixi és mások. Aligha tévedünk, ha a szombathelyi káptalani zenekar első szakaszának repertóriumát az ő és kortársaik műveiből próbáljuk rekonstruálni. A székesegyház kótaanyagát Theindl Bódog succentor (1847—58) frissítette fel. Ezt világosan látjuk az 1848-ban összeállított kótatári jegyzékből. Ez a jegyzék három réteget különböztet meg. Az elsőhöz azok a művek tartoznak, amelyeket 1847 előtt szereztek be, és így Theindl hivatalba lépése előtt már a székesegyház kórusán voltak. — A második réteget azok a darabok képviselik, amelyeket Theindl szerzett be vagy másolt le a kórus számára. Mivel a katalógust 1848. október 25-én zárták le az azt összeállító (káptalani zenészek, névszerint Klepeisz József, Sohückel Ferenc és Theindl Bódog succentor, így a Theindl idejében beszerzett kótaanyagot két csoportra osztjuk: 1848. október 25 előtti anyag, s ez jelenti a kótatár második rétegét, — valamint az 1848. után beszerzett kóták, amelyek a kótaanyag harmadik rétegét képezik. Ezeket utólag írták be az 1848-as katalógusba. Először az első réteget ismertetjük. A katalógus az ide tartozó miséknek két osztályát különbözteti meg. Az I. osztályú misék nagy zenekari együttest igényelnek, míg a II. osztályúak kisebb igénnyel lépnek fel. A megkülönböztetés alapja minden bizonnyal az együttes nagysága. A II. osztályú miséket a káptalani alapítványi zenekar elő tudta adni, míg az I. osztályúakhoz föltétien szükség volt kisegítő zenészek alkalmazása. Ezeknek zenekari összetétele az énekszólamokon kívül átlag a következő: hegedűk, mélyhegedű, gordon, fuvola, klarinett, trombita, kürt, esetleg fagót, harsona üstdob, és mindenképpen orgona. Ha tekintetbe vesszük, hogy egyes fúvók rendszerint párosával szerepelnek, akkor világos, hogy az ide tartozó misék csak nagyobb számú kisegítő zenész alkalmazása mellett kerülhettek előadásra. A II. osztályú misék hangszeres összeállítása általában a következő: hegedűk, (gordon) fuvola, kürt vagy trombita, orgona. Ha klarinett szerepel, akkor elmarad a fuvola. Itt adjuk az 1848-as katalógus első rétegének felsorolását: MISÉK: I. osztályú misék: 5. Drusetzky in Es 6. Anton Diabelli in F 7. Anton Diabelli Pastorale 8. Anton Diebelli in A 1. Franz Bühler in c 2. Franz Bühl er in Ds 3. Franz Bühler in F 4. Franz Bühler in B 281
