Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Aria e ..................................... Opera Ariarum Scriptarum Opera Vesperarum .......... Antiphonae .......................... Lytaniae ................................. Symphoniae .......................... Symphoniae Romanae ...... Te Deum laudamus .......... Stabat Mater Romanum Requiem opus Impressum 58 2 4 9 6 47 24 2 2 1 Quae omnia una cum Instrumentis Musicis in Choro, sub cura et Ratiocinio Succentoris in duobus Armariis conservantur. A jegyzékben szereplő Antiphonarium, Graduate és Psalterium Majus kétségkívül azonos a fentebb ismertetett nyomtatott liturgikus könyvekkel. Szép számmal vannak képviselve a katalógusban a misekompozíciók. 42 kézzel másolt mise és egy nyomtatott gyűjtemény. Meg kell jegyeznünk, hogy m.iseko;mpozíción a zenében az ún. Ordinariumot értjük, vagyis a Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus-Benedictus és Agnus Dei együttesét. A leltár már itt megkülönbözteti az ünnepélyesebb alkalmakra valókat az egyszerűbbektől. Ez a különböztetés később is érvényesül a kótajegyzékekben. A mise úgynevezett változó részeinek éneklésére szolgált az 58 ária és a 2 ária-gyűjtemény. Ezeknek szövege nem azonos a mise hivatalos énekszövegeivel. Éppen azért míg a kórus énekelte a maga áriáját, a miséző pap azalatt elmondta csendben a misekönyvben lévő „hivatalos” énekszöveget.120 A felsorolásban megtaláljuk a figuralistáktól nagyobb ünnepeken előadott többszólamú vesperások kótáit, valamint a Mária-antifónák többszólamú feldolgozásait. Külön meg kell emlékeznünk a 71 felsorolt szimfóniáról. Nem a bécsi klaszszikus mesterek szimfóniáját értjük ezen, hanem azoknak barakk előfutárát. Már a 17—18. században szimfóniának nevezték az egytételes, rendszerint homofon jellegű önnálló zenekari műveket. Kevés hangszerrel, kamarazene-szerűen adták elő azokat. Az ilyen szimfóniának a misék és vecsernyék keretében való játszása a barokk korban annyira általános szokás volt, hogy az 1749-ben megjelent enciklikájában XIV. Benedek pápa is megengedhetőnek mondta: ,,.. . tolerari poterunt, ubi earum usus iam receptus est, dummodo grave sint et earum prolixitudine aut diuturnitate taedium et fastidium non afferant iis qui adeunt in choro vel altari in Vesperis, aut in Missis inserviunt.. .”.121 Vagyis megtartható a szimfóniák játszása ott, ahol már gyakorlatban van, de komoly jellegű legyen és a művek hosszúságukkal ne untassák és fárasszák azokat, akik a vecsernyén a kórusban jelen vannak, vagy az oltárnál szolgálnak, avagy részt vesznek a misén. Mindez a sokféle kótaanyag mutatja, hogy a káptalani templomban, legalább is a nagyobb ünnepeken változatos muzsika hangzott el. Ennek előadásához a hat fizetett zenész nem volt elegendő. Annál is inkább nem, mivel az akkori iskolamester, Horváth György nem értett a figurális énekhez. Ezért panaszolja fel a Szily—Soharlach-féle 1769-es vizitáció jegyzőkönyve: ,,Figuralistae . . . festivis diebus Musicam, prout vires admittunt, cum reliquis duobus Choralistis producunt. Hinc etiam ob tam exiguum numerum, praesertim ob 279
