Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Gordonka: Dr. Havas Imre Gordon: Dracska-Darvas József, Lomoschitz Károly Fúvósok a helybeli katona- (később tűzoltó-) zenekar tagjaiból kerültek ki. Mivel zenekari szerepléseik alkalmával Statzenberg mélyhegedűt játszott, ilyenkor helyette rendszerint Danka József vezette a kórust.106 Az első világháború súlyos megpróbáltatást mért a székesegyház kórusára. Az ének- és zenekar alapítványi pénzei mind elértéktelenedtek. A kórus fenntartása anyagi nehézségekbe ütközött. Az anyagi válság megoldására 1921-ben megalakult a „Szombathelyi Szent Cecília Egyházi Zeneegyesület”. Potyondy Béla királyi közjegyző, Statzenberg barátjia szervezte azt meg. A Belügyminisztérium 1922. április 24-én hagyta jóvá 51817/1922. szám alatt az Egyesület alapszabályait. Ezek értelmében a tagoknak négy csoportja volt: 1. Tiszteletbeli tagok, akiket erre megválasztanak. 2. Alapító tagok, akik legalább 200 koronát adnak az Egyesület céljaira. 3. Rendes tagok, akik legalább 3 évig évi 10—10 koronát adnak. 4. Működő tagok, akik az ének- vagy zenekarban ellenszolgáltatás nélkül működnek. 1922. november 4-én már 154 tagja volt az Egyesületnek. Elnöke Dr. Boda János, titkára Dr. Szendy László, alelnölke Dr. Potyondy Béla és Rauscher Miksa, pénztárnoka Radványi László. Választmányi tagok: Darvas János, Egon Mariska, Fábián Gyula, Holczheim Gáborné, Koroknay Istvánná, Lomoschitz Károly.107 A Cecília Egyesület anyagi bevétele lehetővé tette új kótá'k beszerzését, amit Statzenberg nagy körültekintéssel végzett. Gazdag repertóriumot állított össze, sokfélét énekeltetett. Bár megtanította a kórust a lapról éneklésre, a sok mű megtanulása mégsem tellett mindig a rendelkezésre állott időből. Így Statzenberg karvezetését a nagyvonalúság jellemezte. Az apró részletek kidolgozására nem mindig jutott idő és energia. Statzenberg játszott orgonán, zongorán és mindenféle vonós hangszeren, értett a fúvóshangszerekhez, és jól muzsikált értékes hárfáján. A székesegyházon kívül is vállalt karnagyi szereplést. 1922—25 között a helybeli „Operaműkedvelő gárda” előadásain vezényelte Rossini: Sevillai borbély, Verdi: Rigoletto operáit.108 Nagy műveltségét színvonalon tartotta. Állandóan képezte magát. Beteg soha nem volt. Erős szervezete dacolt a hideggel. (Télikabátot csak kivételesen viselt!) Derű és optimizmus jellemezte. Ez az alaptulajdonsága csak akkor omlott össze benne, amikor a második világháború végén, 1945. március 4-én bombatámadás érte és romba döntötte a székesegyházat. Vele elpusztult kedvelt kótatára. Így nyilatkozott: „Ügy látszik, mi voltunk az utolsó egyházi zenészek, és nem lesz többé zene a székesegyházban.” Ä romok tákarításában neki is részt kellett vennie. E közben valami feltörte kezét. Fertőzést kapott és vérmérgezésben 1945. június 10-én a kórházban meghalt.. Halála után a cecíliás kótatár 90% előkerült a romok alól és az újjáépített székesegyházban ismét életre kelt az egyházi ének. 275
