Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Tóth Imre: Szily püspök szemléje 200 év után
évről-évre felemésztik.” — Éjszakánként felöltője alatt hordta szegényeinek a ruhát, élelmet, tüzelőt. — A kórházból kizárt gyógyíthatatlan betegeket palotájában helyezte el, 30-nál több szegény tanulót élelmezett. A jóság és szeretet szentje volt. Nagyon szerette hazáját is. Rokona volt Felsőbüki Nagy Pál, az ellenzék vezére. Megcsodálták az országgyűlésen mondott bölcs beszédeit. — Megtagadta a megszálló francia sereg főparancsnokának, Beauharnais Eugén itáliai alkirálynak parancsát és nem mondott misét Napóleonért. Az utódokat is átforrósította a szeretet tüze: Herzán Ferenc bíboros „felejthetetlen maradt a szegények iránt mutatkozó szeretete miatt.” Vizitációs kőrútjain felkereste őket kunyhóikban, és szíves szóval, meg bőséges adományaival nyújtott számukra enyhülést. ■—• Papjainak és kispapjainak sok levele beszél azokról a segélyekről, melyekben a bíboros őket részesítette. — Szenczy Ferenc alatt létesült Szombathelyen a Gizella főherceg-asszonyról elnevezett egyesület, amelynek célja az egészen árva és elhagyott gyermekek gondozása volt. —Szabó Imrének „ritka jó szíve volt. Sokat fáradozott életében, hogy övéinek segítsen, amikor mint püspök bővebben költhetett, nagyon sok szenvedőnek törölte le könnyét anélkül, hogy a világ észrevette volna.” — Hidasy Kornél a jótékonyság terén utolérhetetlen volt. Azt tartotta elvének, hogy „inkább tíz méltatlan részesüljön segélyben, mintsem egyetlen méltó elutasíttassék”. Csak a jó Isten tudja, hogy titokban mennyi alamizsnát adott és segélyt nyújtott betegeinek, szegény diákoknak, iparosoknak, tisztviselőknek, özvegyeknek és árváknak. Nem hiába volt jelszava: Caritate et virtute. A lelkészkedő papság soraiban is sok apostolát találjuk a szociális szeretetnek. Csak Veinhofer József pinkafői plébánost említem meg, aki 50 éves helyi működése alatt közel 40 ifjút irányított iskolájából magasabb iskolák és az oltár felé. Sok tehetséges szegény sorsú gyermek éppen annak köszönhette az elindulását, hogy plébánosa törődött vele, anyagiakkal is támogatta. A sorkoszton nevelődött diákok hálásan emlékeznek rájuk. Valóban elmondhatjuk, hogy sokan mint szűkölködők is másokat gazdagítottak. Minden korban megvolt a szombathelyi egyházmegye életének a reá jellemző izzása, hőfoka, amely hol a lelkiélet elmélyülésében, hol alkotó, építő tevékenységben, vagy társadalmi szervezetek, egyesületek működtetésében, missziók tartásában, zarándoklatok vezetésében mutatkozott meg. A központi hőforrás különböző intenzitása, az energia-vezetés zavartalansága szerint közvetített a lelkészkedő papság Isten és az Ő népe között. Voltak szomorú hanyatlások, elernyedések, de ahol tűz van, ott van hamu, salak és pernye is. Az átmeneti depressziók után a Lélek fúvására, szentéletű főpásztorok, paptársak, néha világiak közvetítésével és példájuk nyomán mindig magára talált papságunk és hűségesen szolgált az Ür kertjében, Isten igájában. . . Mi világiak boldogan vagyunk tanúi ennek a belső megújhodásnak. Látjuk, hogy népünkhöz közelálló, vele azonosuló, érte élő lelkipásztorok dolgoznak közöttünk, akik a II. Vatikáni Zsinat szellemét élik és sugározzák. És örvendetes ennek az eredménye is: sokak hitének erősödése, tudatosodása. Az ablakok kitárva a világ felé: Jöjjön a tisztító Lélek, árassza szabadon fényessége sugarát! ... Ez a szellem hatja át a jubiláló 200 éves egyházmegyét. Ennek jegyében készült ez az Emlékkönyv is. Az egyes tanulmányok olvasása ráébreszt arra, ?4
