Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
14. „Quia nullas Constitutiones haec regulantes hactenus habuissent.” — „Nihil statutorum neque Consuetudinis Laudabilis hocce Capitulum habet, quae in scriptis proferri possint.” Ez az 1713. évi vizitáció jelenleg a káptalan irattárában van. Régi lelőhelye: Vk Vegyes iratok, f. 29. nr. 7. volt. Horváth T. Antal: A vasvári káptalan c. kéziratában (a Vas megyei levéltár tulajdonában van) a 4—5. lapon bőséges kivonatot ad róla. A káptalani hagyomány egyébként úgy tudta, hogy a legrégebbi írott szabályzat 1757-ből való: „antiquiora statuta non habet . . .” Szombathelyi Püspöki Levéltár (továbbiakban Sz Pit) IV. szekrény B 1. 44. lap. 15. A káptalan felsorolt vizitációs jegyzőkönyvei, statútumai a káptalani sekrestye irattárában találhatók. Ezek közül Szily püspök többet lemásoltatott. Canonica Visitatio Szilyana. Sz Pit IV. szekrény B 1. 16. Szent István törvénykönyvében ilyen utalás található: „A sacerdotibus vero vel comitibus commendetur omnibus villicis, ita ut illorum iussu omnes concurrant die dominico ad ecclesiam.” (Deer. lib. I. 8.) Az egyházmegyékben kiemelt szerepet kaptak a megyei központok templomai és papjai. Az ispán vára körül kialakult település nemcsak gazdasági és közigazgatási központ lett, hanem egyházi központ is. Az idézett rendelkezés nemcsak az ispánnak, hanem a megyei központ papjának feladatává tette a vasárnap megtartásának ellenőrzését. Gombos: i. m. III. 2173. lap. Mályusz Elemér ebből arra következtet, hogy a püspököknek már Szent István korában voltak kiemelt munkatársai a püspöki székhelyen kívül is. Az ispánnal ugyanis nem az emlegetett 10 község papja, hanem a megyeszékhely papja tekinthető azonos rangúnak. Nem alaptalan a feltételezés, hogy az idézett törvényben kiemelt, központi jellegű hatáskörről van szó. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 19. lap. Házi Jenő szerint volt bizonyos törekvés több főesperesség létrehozására Vas megyében. Kettő állandósult: az archidiaconatus maior, amely alatt a vasvári prépost főesperesi kerületét érthetjük és az archidiaconatus minor, amely lényegében Bélmura, vagyis Muraszombat környéke. A reformáció idején az archidiaconatus minor megszűnt és maradt a vasvári prépost főesperesi kerülete. Jenő Házi: Die kanonische Visitation des Stephan Kazó Archidiakon von Eisenburg etc. 1697—1698. Eisenstadt. 1958, 15. lap. — Szily püspök 1781. évi vizitációja ezt jegyzi fel a 11. fejezetben: „Hucusque per totum comitatum Castriferrei munus Archi-Diaconi Praepositus dumtaxat gessit.” Az átszervezés 1770. évben történt meg. Ettől kezdve ezt a szervezeti formát találjuk: Szombathelyi (székesegyházi), Németújvári, Sárvári, Őrségi Főesperesség Vas megyében. 17. Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, (továbbiakban: CD) Budae, 1829—1844. 3/2. 337. lap. ÁÚO VII. 387. lap. 18. A rector ecclesiae általában plébánosnak tekinthető. Pl. Kálmán győri püspök hozzájárult ahhoz, hogy Béri Imre és Péter Dorog Vas megyei helységben „plebanum seu rectorem, qui curam huiusmodi populi habet animarum” jelölhessen ki. Vk mit Fase. B. 14. szám. 19. „ .. . quod cuncti sacerdotes et rectores ecclesiarum sub maiori archidiaconatu nostro in districtu Castriferrei existentes . . .” Vk mit Lad. I. Fase. 3. 6. szám. 20. „Stephanus Ecclesiae nostrae praepositus et praelatus noster.” Horváth T. Antal: i. kézirat, 11. jegyzet. 21. U. o. 10. jegyzet. 22. Balázs győri egyházmegyei pap 1431-ben a vasvári prépostságot kérte a pápától: „De dictis beneficiis Blasius auctoritate ordinaria iam provisus est, sed quia in litteris apostoiicis haud memoratur praeposituram dignitatem principalem esse, per episcopum beneficiis spoliatus est.” U. o. 12. jegyzet. 23. Országos Levéltár (továbbiakban OL) Dl 16 485. 24. Horváth T. Antal i. kéziratának 1. lap verzóján található megjegyzés. Itt említi egyébként, hogy Fehérvári Balázs vasvári prépost 1541. január 19-re a bein', urai kerület papságát is Vasvárra rendelte „authoritate nostra, qua fungimur” és kötelezte őket, hogy „censum Cathedralem... una cum candelis et muneralibus” hozzák magukkal. Kétségtelen tehát, hogy ebben az időben már az ún. „tótsági területet”, az egykori „archidiaconatus minor”-t is joghatósága alá vonta. 25. Bedy Vince: i. m. 51. lap. 224
