Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
A káptalani és konventi személyek közül meghatározott stallumok és hivatalok viselői jogszokás által kialakított hiteleshelyi feladatot kaptak. Az ügyeket igazában a testület végezte, a felettes hatóságokkal is az intézmény volt kapcsolatban, de a munkát e megbízott hivatali személyek végezték. A hozzájuk forduló felek kérésére vagy a királyi főemberek utasítására közhitelű okleveleket állítottak ki, ezek másolatát őrizték, szükség esetén az okirat hitelességét igazolták. A vasvári káptalan hiteleshelyi tevékenységének meglehetősen korai emlékeit ismerjük. A legelső oklevél 1233-ból csak másolatban maradt ránk, de 1234-ből egy eredeti vasvári oklevél is bizonyítja a hiteleshely működését.202 Megbecsülendő korai emlékek ezek, főleg, ha arra gondolunk, hogy a levéltárak háborús időben sok veszélynek voltak kitéve és ezek a romlandó dokumentumok a tűzvészben könnyen hamuvá éghettek.203 A vasvári káptalan hiteles helye, működésének kezdetétől fogva, országosan jelentős intézménynek számított. Tudunk olyan hiteles helyekről, amelyek csak egy ideig működtek. Az 1351. évi 3. te. a ,.kisebb konventeket” el is tiltotta az adásvételi szerződések igazolásától. Amikor a király 1353-ban valamennyi hiteleshely pecsétjét bekérte, ez is azért történt, hogy mérlegeljék, melyik hiteleshely működése országos érdekű. E vizsgálat után csak a megbízhatónak ítélt hiteles helyek kapták vissza pecsétjüket. Ezeket a konventeket és káptalanokat azután a királyi kancellária szám szerint nyilvántartotta. Mögöttük a királyi hatalom tekintélye állt. az általuk kiállított okleveleknek feltétlen hitelt adtak. Werbőczy Tripartituma a káptalanok és konventek okleveleit közhitelűnek mondja, vagyis a bennük foglalt tények ellen nem adott helyet a tanúbizonyításnak, legföljebb az oklevelek hitelességét támadhatták meg. A vasvári káptalan az említett pecsétvizsgálat után visszakapta pecsétjét, hiteleshelyi munkáját megszakítás nélkül folytathatta. Amikor az ország jelentős része török hódoltsági terület lett és Dunántúlon is egymás után szüntették be működésüket a hiteles helyek (a pécsi és a veszprémi székeskáptalan, a pécsváradi, a szekszárdi, a somogyvári, majd a zalavári és a kapornaki konventek), a vasvári káptalan tevékenysége szinte nélkülözhetetlenné vált. Zala vármegye később a kapornaki és zalavári konvent levéltárát is a vasvári káptalan gondjaira bízta. így a hiteles másolatok megszerzése ügyében, de az adódó aktuális jogügyletek intézésében is, az ügyfelek a távoli Muraközből, nemegyszer a Balaton somogyi partvidékéről és Veszprém megye nyugati területeiről a vasvári káptalan hiteles helyéhez fordultak. A királyi főhivatalok pedig sok esetben csak a vasvári káptalan segítségéve] tudták döntéseiket végrehajtani az ellenséges török hadak által feldúlt és a rabló támadásaiktól állandóan veszélyeztetett területeken. Maga a káptalani székhely, Vasvár sem kerülhette el a felvonuló törökök pusztítását. E fenyegető veszélytől a káptalant és értékes levéltárát a magyar rendek előrelátó gondoskodása mentette meg. A király vonakodása ellenére az országos rendek szorgalmazták a vasvári káptalannak Szombathelyre való áttelepítését: ,,Elhatározták azt is, hogy a vasvári káptalant pecsétjével és jegyzőkönyvével együtt Szombathelyre, mint biztonságosabb helységbe átvigyék”. (1578. 20. te. 1. §.) Az indokolás a hiteles hely védelmét hangsúlyozta ki: „Nehogy az ország lakói ott őrzött kiváltságleveleit ... az ellenség elvigye”. Zala megye vezetősége a kapornaki és zalavári konventek iratanyagát 1580- ban szintén Szombathelyre szállította. E két levéltárnak anyaga a vasvári káp-212
