Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
épített lakóházat, amely szintén adómentes volt. Zeneszerszámait azonban maga szerezte be. Ebből az időből három muzsikus (figuralista) nevét ismerjük, de közülük csak Praindl József első muzsikus kapott káptalani dotációt: évente 5 Ft-ot, 5 köböl búzát és rozsot, továbbá az iskola földjeiből használt 11 holdat. Ö maga gondoskodott zeneszerszámairól.188 A káptalani ének és zene történetével Szigeti Kilián tanulmánya nagyon alaposan foglalkozik. Ezzel a rövid vázlattal más szemszögből akartuk szemléltetni, hogy az iskola fenntartását, de még a templom liturgikus szolgálatával járó anyagi terheket is igyekezett a káptalan elhárítani magától. A káptalan szombathelyi jelenléte mégis döntő fontosságú az iskolaügy, elsősorban a zenekultúra fejlődése szempontjából. A káptalan templomi funkciója ugyanis megkívánta az egyházi ének és a kor igényének megfelelő templomi zene művelését. 189 Az eddigi ismertetett adatokból kitűnik, hogy a káptalani iskola működése a káptalan Vasvárról való elköltözésével megszűnt. Az 1713. évi káptalani vizitációban kétségtelen utalást találunk erre: „Az Egyháznak egyetlen iskolája van (Szombathelyen) és egy tanítómestere segédtanítóval. Egyéb szolgálattevők az orgonista és az énekes (cantor). Ök fizetésüket részben a vártól kapják, részben néhai Méltóságos Széchényi György kegyes alapítványából. Mindezek fölött a plébános gyakorol felügyeletet.”190 Századok folyamán az iskolai szervezet átalakult, az oktató intézmények arculata változott és az egyes intézetekben átadott tananyag is bővült. Ennek megfelelően lényegesen megváltozott a káptalannak az iskolához fűződő viszonya is. Ebben a változásban, a másutt is megmutatkozó történelmi fejlődés mellett, a vasvári káptalan sajátos szombathelyi körülményei hatottak. A török hódoltság idején a Rábán túli birtokai után szinte semmi jövedelme nem volt. Hiteleshelyi tevékenysége viszont területileg is jelentősen megnőtt. így a káptalan figyelme és munkálkodása a hiteleshelyi ügyekre összpontosult. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyes szerzetesrendek is igyekeztek saját szervezetükben oktató intézményt fenntartani. Külföldi egyetemeken képzett szakembereik nemcsak saját iskolájukban, hanem felkérés és megbízás alapján más intézetekben is vállaltak oktató munkát. Ebben a korban, a 17. 18. században ki kell emelnünk a jezsuita, a piarista és ferences rend ilyen irányú tevékenységét. Szombathelyi vonatkozásban vázlatosan soroljuk fel a főbb iskolatípusokat. A papképzés módja a tridenti zsinat után jelentősen megváltozott. Míg régebben a plébániák vagy magasabb szinten a káptalani iskolák voltak a klerikus-képzés fő intézményei — egyetemre csak a papság kisebb rétege került —, a 17. század folyamán fokozatosan a szemináriumi intézményekre hárult a papképzés feladata. A már említett szombathelyi zsinat is a tridenti rendelkezések szellemében hozott határozatot a papképzésről: „Minden hívőnek, de különösen a papságnak figyelmébe kell ajánlanunk a Szemináriumot, vagyis a klerikusok iskoláját”. A kánoni vizitációk papságra vonatkozó adataiból szinte statisztikailag pontos képet lehet alkotni arról, hogy a 17. és 18. században hol és milyen szintű képzésben részesültek a lelkipásztorkodó papok. Győr, Bécs és Nagyszombat papnevelő intézményei biztosították a Vas megyében működő papság korszerű felkészülését.191 Szombathelyen, a káptalan jelenléte ellenére, a püs209
