Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata

A vasvári káptalani templom helyszínrajza

is nagyon fontos, mert az épületek akkori állaga a késő középkori állapotot még romjaiban is mutatta. Főleg pedig pontosan meg lehetett állapítani a templomok földrajzi helyét. A középkor végén Vasvár oppidumban öt templom volt. A legrégebbi ezek között kétségtelenül a káptalan említett temploma. Ez az épület a város központjától számítva déli irányban lévő kiemelkedő dombon épült Szent Mihály tiszteletére. A középkor századaiban költséges módon, fénylő pompával és nagyméretűén készítették — jegyzi meg Kazó. Körülötte szélesen kiterjedt, de kerítetlen temető volt. A hegy, ahol a templom romjai állottak, kellemes látványt adott, de maga a templom romosodó és formátlan volt. Két tornya közül az egyik még állt, sekrestyéje, oldalfalai és kőoltára szilárdan dacoltak a pusztító idővel és gondatlansággal. Több más oltár is volt itt, a jámborságnak sokféle alkalmatossága, de csak sírni lehetett a pusztulás utálatosságán. Később Foky Benedek prépost a templom sekrestyéjéből Szent Mihály kápolnát alakított ki, de idővel ez az építmény is elenyészett.130

Benn a városban volt a tágas, „Basilica amplissima” domonkos templom, amelyet a Szent Kereszt feltalálásának emlékére építettek. A vasváriak a 17. század végén ezt az egyetlen templomot látogathatták. A káptalan templomának harangja törötten e templom mellett hevert, a másikat ennek a templomnak tornyában helyezték el.

A harmadik templom, amelyet Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek, a

201