Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
műveletek fényképdokumentumait a Püspöki Levéltár őrzi. Ezután az egész felületet vékony dammer lakkal firniszelték. A lakk felhordása tamponálással történt. Az új, alapozott vászon pótlásait és töméseket természetes umbra és okkertemperákkal aláfestették. A második réteg lakkot oszlató ecsettel vitték fel a képre. A festékréteg hiányait a háború rombolása előtt készült fénykép alapján restaurálták. Az új felületeken a hiányzó részeket felrajzolták és aláfestették, majd a rekonstruálásra szoruló részeket megfestették. Az oltárkép ezzel helyreállításának végső szakaszához érkezett. Esztergomból a Szombathelyre való szállítás ismét felhengerelt állapotban történt. A vakkeretre feszítése után még vékony viasszal kevert dammer lakkot kapott a kép, és 1965. szeptember 27-én a székesegyházban visszahelyezték eredeti helyére.76 Ezt a restaurált műalkotást is bemutatták az Esztergomi Múzeumbarátok összejövetelén. A bemutatón a restaurálás egyes fázisait Varga Dezső, a kép tematikáját Mucsi András művészettörténész ismertette. A hivatalos szakvélemény szerint a Maulbertsch: Szent Kvirinusz vértanúsága c. festményt „korszerű restaurálási technika követelményeinek megfelelően egészítették ki és maximális szakmai műgonddal, mintaszerűen restaurálták. A második világháború alatt csaknem teljesen megsemmisült, nagyértékű kép megmentése a magyar műtárgyrestaurálás és egyben a magyar műemlékvédelem kiemelkedő eseménye.”77 A Szent Kvirinusz kép restaurálásával párhuzamosan elkészült Spreng: Szent Sebestyén és Spreng: Nepomuki Szent János oltárképek dublírozása és konzerválása is. Kapossy János e képeket művészettörténeti szempontból nem nagyra értékelte. Maulbertsch és Dorffmaister alkotásainak környezetében a művészi értékbeli különbség valóban szembeötlő volt. Ebből az önkéntelen összehasonlításból eredő kedvezőtlen hatást még növelték a képeken már határozottan érezhető stílusváltás jegyei is. Spreng képeire határozottan a klasszicizmus, a síkban való ábrázolás, a szigorúbb, plasztikusabb mintázás jellemző. E képek ugyanakkor mondanivalójukban is leegyszerűsödtek, érzelmi telítettségük szárazabb és hűvösebb.78 Más szempontból éppen e stílusváltás miatt van Spreng szombathelyi alkotásainak művészettörténeti jelentősége. E képek emlékeztetnek arra, hogy a székesegyház mint műemléki együttes átnyúlik a 19. századba.70 A székesegyház újjáépítése kapcsán felmerült a már említett terv, hogy Spreng festményei helyett új alkotásokat helyezzenek el a déli oltárfülkékben. Ezeknek a képeknek restaurálása előtt körültekintő megvitatás után alakult ki az a vélemény, hogy nemcsak a helytörténeti vonatkozások miatt,80 hanem művészettörténeti-műemléki szempontból is meg kell menteni Spreng oltárképeit. Mojzer Miklós művészettörténész e kérdésben elfoglalt álláspontját ismertetjük: Spreng képei a székesegyház számára készültek. Ha egy teljesen más stílus utólagos odahelyezései lennének, még vitás lehetne visszatételük. De ezek úgy bízattak egykor Sprengre, mint ahogy Maulbertsch halála után a freskók Winterhalderre. Ez utóbbiakat pedig aligha kívánhatná valaki kijavíttatni, vagy helyettesíttetni, ha történetesen megmaradnak. Jól restaurálhatok, hiszen a többihez viszonyítva a legjobban maradtak fenn. Egy szép és nagy együttes hatását szerényebb voltukban is fokozni tudják, mert „kortársak”, sőt részei a nagy együttesnek. Oda illenek. Ha történetesen nem kerülnek visz-156
