Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
Ezeknek a képeknek lehetséges restaurálásáról az alábbiakat állapította meg a jegyzőkönyv: — A Szent Kvirinusz oltárkép megfelelő vászon felhasználásával, a hiányzó részek helyén pótlással restaurálható. A szombathelyi Savaria Múzeumból kölcsönzött Knébel-féle felvétel fotólemezei alapján különböző tónusú nagyítások készülnek majd, e fényképek segítségével a hiányzó részeket, a fennmaradt eredeti részekkel azonos felfogásban, mérethelyesen rekonstruálni lehet, Ilymódon a felületi fénytörés különbözősége lehetővé teszi az eredeti és rekonstruált felületek megkülönböztetését. Ugyanakkor az oltárkép eredeti funkciója és művészi hatása is helyreállhat. — Előzetes vélemény alapján hasonló módon lehet majd rekonstruálni a Vizitáció képet is. — A Spreng képek új vászonra vonása után a szokásos módon restaurálhatok. A képek állapotának felmérése után először a Szent Kvirinusz kép javítására került sor. Az új feszítőkeret két hosszanti és négy keresztmerevítő alkalmazásával a Szépművészeti Múzeum asztalos műhelyében készült el.71 Ugyanott, a dublírozó műhelyben illesztette össze és egészítette ki a darabokra szakadt képet Erdélyi József. Ezután nagyméretű henger segítségével új vászonra dublírozta és konzerválta.72 A képet, rendkívül nagy méretei miatt, az esztergomi bazilika déli tornyának termében restaurálta Móré Miklós és Varga Dezső.73 Hengerre csavarva 1964. augusztus 22-én szállították át Esztergomba, ott rögzítették vakkeretre. Két szakaszban, 1964. év őszén és 1965. év nyarán készült el művészi restaurálása.'4 A szerződés megemlíti, hogy az eredeti felületnek 30%-a teljesen megsemmisült. A megmaradt vászonfelület is töredezett, lepergett és hiányos. A korábbi restaurálás alkalmával több helyen átfestették, lakkrétege szennyezett és megsötétedett. Mindezek figyelembevételével 45%-ban rekonstruálásra szorul.75 A restaurálás befejezése után az elvégzett műveletekről részletes leírást adott a két restaurátor. a) Erdélyi József dublírozó mester a következő módon végezte munkáját: A képvászon deformálódásait kiegyengette. Az összeillesztett részleteket a fénykép szerint rögzítette, 50 db szeletet sikerült teljes hitelességgel helyére tennie. A hiányzó részeket új, alapozott vászonnal kiegészítette. A képvászon festett oldalát az új vászonnal együtt, biztosítás céljából, bevonta papírral. Az említett deformálódásokat vasalás által, hátoldal felől viaszgyanta keverékkel síkhelyzetbe hozta. A védőpapírt eltávolította, és szállítás előtt az új vászonra húzott képet hengerre erősítette. b) A restaurálást Varga Dezső és Móré Miklós festőművész-restaurátorok a következő szempontok szerint végezték: A festett felület szennyeződését és a megsárgult firnisz réteget alkohol, terpentinolaj használatával eltávolították. A varratokat az egyes darabok illesztési vonalánál géz és kenderfonallal, továbbá polivinilacetát vizes diszperziójával (Vinavil) megerősítették. A lepergett festékrészeket és egyéb felületi hiányokat enyv-kréta-viasz-velencei terpentin emulzióval pótolták, majd teljesen sík felületűre csiszolták. Az így kialakult összkép mutatta meg pontosan a megmaradt és elpusztult részek arányát. E 154
