Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
hogy nagyon romos állapotban van, vakkerete hiányzik, felületén sok a szakadás, vászna elöregedett és megtörött, az alapozás és festés lepattogzott, de javítása nem kilátástalan. A restaurálásról szóló szerződést az Egyházmegyei Hatóság 1963. június 12-én kötötte meg Varga Dezsővel, az Esztergomi Keresztény Múzeum restaurátorával, Erdélyi József dublírozó mesterrel és Lénárd István asztalosmesterrel, az Országos Szépművészeti Múzeum dolgozóival. A megállapodás szerint az új kép vászonra húzása és konzerválása az Országos Szépművészeti Múzeumban, festő restaurálása pedig az Esztergomi Keresztény Múzeumban mintegy tíz hónap alatt készül el.88 Az elkészült képet, az Egyházmegyei Hatóság kérésére, Móré Miklós, az Országos Szépművészeti Múzeum restauráló műhelyének vezetője vette át. Az ő szakvéleménye szerint Erdélyi József dublírozó mester a töredezett, hiányos vásznat és azzal együtt a pergő festékréteget újból síkfelületű, az eredeti méretnek megfelelő, egységes egésszé képezte ki. Ez a munka és a konzerváló anyag a kép életét ismét hosszú időre biztosította. — Varga Dezső festőművész-restaurátor pedig „a modern restaurálási elveknek megfelelő megoldással végezte el munkáját. Az ő feladata a festett felület gondos tisztítása, folytonossági hiányainak pótlása (stukkatura), firniszelése, majd az elpusztult részek rekonstrukciója volt. Munkája eredménye a mű újjászületését jelenti.”89 A képet, elkészülése után, az Esztergomi Keresztény Múzeumban rövid időre kiállították, 1964. március 13-án a meghívott közönségnek bemutatták.70 A gondos és sikeres restaurálás, amely újból élővé tette a megrongált Dorífmaister-kép művészi értékeit, lendületet adott a többi, még meglévő képroncsok helyreállításához. Nagyméretű fahengeren a székesegyház többi oltárképeit az Országos Szépművészeti Múzeumba szállították fel, ahol Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, e képek művészi értékére való tekintettel, lehetővé tette, hogy a Múzeum szakemberei a képroncsokat szétválogassák, elraktározzák és ideiglenesen letétbe helyezzék. Az oltárképek roncsainak elhelyezéséről szóló, 1964. április 13-án kelt jegyzőkönyv az alábbi rongált képeket sorolja fel: a) Maulbertsch: Vizitáció, a székesegyház volt főoltárképe. b) Maulbertsch: Szent Kvirinusz vértanúsága. c) Maulbertsch és műhelye: Szent Péter (Kulcsátadás). Egészen jelentéktelen darabja maradt. d) Spreng: Szent Sebestyén vértanúsága. e) Spreng: Nepomuki Szent János. Az átvételkor csak a Szent Kvirinusz kép előzetes összerakására kerülhetett sor. Képfelületéből mintegy 70%-nyi töredékes vászondarab maradt fenn. A Vizitáció kép rekonstruktív kiválogatására akkor nem volt sem anyagi keret, sem idő. Szakadozott darabjait nagyméretű falemezek közé helyezve, a Múzeum raktározó termében tárolták. Becslés szerint ebből sem hiányzik több, mint a Szent Kvirinusz kép vászonfelületéből. A felsorolt Maulbertsch alkotásokhoz viszonyítva a Spreng képek kevésbé voltak rongáltak. A szakadásoktól, helyenkinti csíkokban történt lepergésektől eltekintve, vászonfelületük egy darabban volt.
