Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A szombathelyi székesegyház újjáépítése 1946 - 1976
részeinek helyreállításához, az épület állagának további romlástól való megóvása végett” segélyt utalt ki.17 E rendeletre való hivatkozással a Szombathelyi Püspökség 1945. augusztus 20-án nagyobb pénzösszeg (3 000 000 Pengő) kiutalását kérte az Újjáépítési Minisztériumtól. A kérelemhez mellékelték a bombázás okozta károkról készített mérnöki felmérést, továbbá a műszaki leírást a tervezett és elvégzendő legszükségesebb munkákról.18 A Püspökség ebben az összefoglaló jelentésben közölte, hogy az Egyházmegye valamennyi temploma együttvéve sem szenvedett oly súlyos károkat, mint a székesegyház. Ezért a 160 plébániával rendelkező Szombathelyi Egyházmegye részére juttatandó segélyt teljes egészében a székesegyház újjáépítésére igényelte. A főhomlokzat felső részének bontásához szükséges külső és belső állványzatot 1945. augusztus 17-én kezdték felszerelni. Mintegy 200 m:) faanyagra volt szükség. A 15—-20 mázsás párkánykövek mozgatásához 60°-os eséssel csúszda készült. A belső állványok megépítése előtt a kórus romos boltíveit és gerend.ázatát teljesen szét kellett bontani. Ilyen előzmények után 1945. november 27-én a főhomlokzaton megkezdődött a bontási munka.19 Közben a tetőfedési, az ezzel kapcsolatos cserepező és bádogos munkák is biztatóan haladtak. Az Egyházmegyei Körirat 1945. november 21-én jelenthette, hogy a nagykupola és a szentély már tető alatt van. A Madonna-kápolnát és a belső sekrestyét szeptember 30-án átadták rendeltetésének. Az ácsolt szerkezetek kiszabásával megkezdődtek a főhajó tetőfedő munkálatai. Helyreállították a tornyok fából készült szerkezeti részét, befejeződött az északi torony bádogfedése és rövidesen a déli torony is elkészült. Rézlemez hiányában a sérült részek csak horganyzott bádoglemez fedést kaptak.’20 A tetőfedés munkáit Draskovits Ágoston szombathelyi tetőfedőmester, továbbá Vargyas István szombathelyi cserepesmester vállalati munka keretében, a péterfai ácsok és váltakozó számú alkalmi segéderő pedig társadalmi munkában végezték el. A bádogosmunkát Szombath László bádogosmester vállalta.21 A székesegyház homlokzatának rizzalitjából a timpanont és a feliratos architrávot bontották le. A margaretheni mészkőből készült és a földre lezuhant két apostolszobor, továbbá az allegorikus szoborcsoport középső alakja súlyosan megsérültek. Az erősen kiszögellő párkány töredezetté és hiányossá vált. Az 1945. dec. 31-én kelt jelentésből tudjuk, hogy a timpanon és a homlokzati architráv bontása befejeződött. A sérült párkányköveket és az architráv feliratos köveit a földszintre szállították és ott tárolták. Még ebben az évben bontották le a templom belső terében a főhajó teljes koszorúpárkányát is. A szükséges és szakszerű bontási munkával párhuzamosan megépült a főhajó dongaboltozatához és a tetőszerkezet felrakásához szükséges állványzat kb. 205 m3 faanyaggal. Az 1S45—46. év téli hónapjaiban, az addig 22 fő átlaggal foglalkoztatott szakmunkás létszámot 18-ra, majd 7-re csökkentették. Ebben az időszakban csupán előkészítő műhelymunkák folytak, továbbá az oldalfalak kijavításához szükséges segédállványokat készítették. Ekkor került sorra a szentély apsziszának félkupolájához az aládúcolás, és ebben az időben bontották le a főoltár Glóriáját is.22 Az újjáépítésnek ebben a kezdeti lendületében az érdekeltek figyelme a székesegyház alsó falrészeinek talajnedvesség problémájára is kiterjedt.23 Saj-134
