Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja
Vörs és Zalaszentmárton (14). A pécsiben: Alsó- és Felsőszentmárton, Heg'yszentmárton, Ilíocska, Kisújbánya, Lovászhetény, Nagyludmér, Orfű, Pécsdevecser, Pécspatacs és Vásárosdombó (11). A győriben: Bágyogszovát, Halászi, Kópháza. Olmód, Rajka, Ravazd és Und (7). A váciban: Borsosberény, Buják, Dömsöd, Isaszeg, Nőtincs, Püspökszilágy, Szalk- és Tápiószentmárton, Szanda (9). Végül ugyancsak az esztergomi érseki tartományhoz tartozó újabb (1777-es): székesfehérváriban: Csákberény és Inota (2), a szombathelyiben: Gősfa, Hegyhát- és Kemenesszentmárton, Kőszegdoroszló, Nagytilaj, Nemeskolta, Söpte, Vámoscsalád, Tótszentmárton és Zsédeny (10). A kalocsai érseki tartományon belül a kalocsai egyházmegyében csupán Tataháza helyezkedett Szent Márton védnöksége alá. Magyarázatként szolgálhat, hogy eredeti 156 plébániájából mindössze 64 maradt meg egyházfősége alatt. Hasonló mostohaságban volt része az alája tartozó Csanádi püspökségnek. Itt ugyancsak egy: a martonosi plébánia őrizte meg nevében Szentünket. Az inkorporált váradi részegyházmegyéről még ennyi sem mutatható ki. Már a harmadik 1804-ben érsekségre emelt Eger képe a mi szempontunkból jóval előnyösebbnek mutatkozik. Itt 9 olyan plébániával találkozunk, melyek Szent Mártonban áldják védnöküket. Névszerint: Felsődebrő, Jásztelek, Kun- és Rózsaszentmárton, ugyanígy Pétervására, Tárnáméra és Tiszapüspöki. Az Egerhez tartozó kassai, rozsnyói és szatmári részegyházmegyék nem juttattak helyet Szent Márton védnökségének.39 Ilyen célból még alaposabb vizsgálatot végzett a magyar vallási élet legeredményesebb kutatója, Bálint Sándor. Megközelítőleg kétszáz plébániára akadt, melyek templomainak a mi Szentünk volt megnevezett zászlótartója/10 Vele szemben a mi csökkentett eredményünk egy híján hetven volt. Márton püspök egyénisége és élete oly gazdagnak és sokrétűnek bizonyult, hogy még mindig lehetett belőle újabb és újabb értékeket kicsiszolni. Jelentkezett az ikonográfia, melynek egyik legismertebb alkotása az amiens-i jelenet. Amíg 1945. március 4-én nem érte a szombathelyi székesegyházat a borzalmas háborús pusztítás, a mennyezet képein ott lehetett látni az osztrák J. Winterhalder (| 1807.) sikerült alkotásait. Hasonló barbár sorsban osztozkodtak az előbbi mesterének, A. Maulbertschnek (t 1796.) még finomabb oltárképei. Megörökítette azt a jelenetet is, amikor a szövegünkben is közölt néma leánykát Mártonunk csodás módon meggyógyította. A háttérben ott hálálkodik az a sokaság, amely tanúja lehetett a nem mindennapos eseménynek/d A nevezett két művészt harmonikusan egészíti ki a harmadik: S. Dorffmaister (1797.). Sokat vesztett a székesegyház, amikor a gyászos márciusi nap ronggyá és foszlányokká silányította a mesteri ecsetvonásokat. Szent Márton alakja megihletett még két eddig ki nem derített magyar festőművészt is. Az egyik kép a Hét Segítőszent, a másik pedig Szent Dömötör társaságában jeleníti meg Szentünket.42 R. Donner (|1741) szobrásznak Eszterházy Imre érsekprímásunk óhajára kellett kifaragnia a pozsonyi dóm részére azt a szoborcsoportot, melynek főalakja ismét Márton püspök. Miután elkészült modelljével, azt ólomba öntette. A műkritika azért dicsérte, mivel a legapróbb redőiből is a tökéletességet sugározta. A köztetszést azzal váltotta ki, hogy a lovas alakban Márton mint fiatal légionáriust, feszes, magyaros és huszáros külsőben formázta meg. Később lebontották, de a lovascsoport továbbra is a dómban maradhatott, míg az imádkozó angyalegyüttes a budapesti Nemzeti Múzeumba került.43 116
