Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Sosztarits Ottó: Szily, Schönvisner és Savaria története

A rómaiak tárgyi hagyatékának lehető legrészletesebb bemutatásával ellentétben a kötet meglepő módon alig tartalmaz érdemi leírást Savaria építményeiről. Szily építkezései során előkerült falmaradványokról például semmit sem tudunk meg a könyvből, de csupán néhány sor tudósít az 1780-ban előkerült virág- és madárfigurákkal díszített mozaikról33 is, melyet pedig szombathelyi tartózkodásakor Ferenc főhercegnek is megmutattak.34 A szűkszavú leírás mégis értékes adat számunkra, hiszen Katanchich Péternek az Eszéken feltárt mozaikot bemutató közleménye35 mellett a szombathelyi a legkorábbi mozaikleírás Pannóniában. Mindössze egyetlen mondat utal Savaria hajdan volt legfontosabb közművére, a rohonci hegyek forrásait a római várossal összekötő föld alatti vezetékre,36 mely egykor a colonia lakóinak egészséges ivóvízzel való ellátását szolgálta. Az építmények leírásának feltűnő hiányára magyarázatot kapunk, ha a monográfia készítési idejét, illetve Szily építkezésének időrendjét összevetjük. A szeminárium és a palota építése már befejeződött, amikor Schönvisner könyvét írta, ellenben a székesegyház alapozását csak a mű megjelenése után, 1791 nyarán kezdték meg. így nem írhatott arról a pompás mozaikról37 sem, amely akkor került elő „midőn a Püspöki szentegyház fundamentomát ásták válna”. Bár Schönvisner valójában lemaradt a romok megtekintéséről, de annak, hogy alig írt róluk, más oka is lehetett. Az ókortudós — aki Magyarországon elsőként emelt védőépületet az általa kiásott épületmaradványok fölé38 — nyilván fájó szívvel vette tudomásul Szilynek a római emlékekhez való viszonyának kettősségét: amíg a tárgyi leleteket összegyűjtette és megóvta, addig az antik romokra — miként a későbbi korok építményeire - nem volt tekintettel. A szűkszavú közléshez talán a szerző tapintata és Szilyvel szemben megnyilvánuló rendkívüli tisztelete is hozzájárult.

Schönvisner könyvének rendkívül értékes része a képanyag, mely különösen az ókori részeket illusztrálja bőségesen: a műben szereplő 21 rézmetszésű táblamelléklet közül húszon római kori leleteket láthatunk. A metszetek „nyersanyagául” szolgáló rajzok készítőjét a Fischer név gyakorisága és a keresztnév hiánya miatt nehéz lenne azonosítani, bár a metszetek „Del...ad nat. ” jelölése miatt biztosra vehetjük, hogy készítőjük természet után, tehát a helyszínen dolgozott. A rézmetszetek készítőiről (sculptores) már bővebbek információink. A 20 tábla közül hármat maga Fischer metszett, a többit pedig Schönvisner leveleiben „caliographi Viennenses”-ként említett, Jakob Mathias Schmutzer és köreként ismert rézmetszők készítették. A legtöbbet, szám szerint hetet Schmutzer, a bécsi rézmetsző akadémia elnöke, korának legnevesebb mestere jegyzett, de a név szerint is azonosítható Jochan Zacharias Freyt és Ludwig Maillardot is a bécsi iskola kiválóságai között tartja számon a művészettörténet.

Az elkészült nagy mű méltán töltötte el büszkeséggel Szilyt, aki 1791 nyarán néhány példányt megbízottai, a bécsi tanulmányútra küldött szemináriumi tanárok révén Bécsbe, a pápai nuncius részére is eljuttatott.39 A kritika, valamint a művelt közvélemény is elismerően nyilatkozott a megjelent monográfiáról.40 A már említett újabb mozaiklelet kapcsán a „Hadi és más nevezetes Történetek"

90