Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Sill Aba Ferenc: A püspökség alapítása. Az egyházmegye megszervezése
mű statútumát, amelyet aztán nyomtatott formában minden papjához eljuttatott.18 Ezt az írását az egész egyházmegye papjainak, világi papoknak és szerzeteseknek ajánlotta. Az előszóban hivatkozott a tridenti zsinat reformjaira: „A hívok — írja - a vallásosságra és a lelki ártatlanságra könnyebben hangolhatok, ha az elöljárók és lelkipásztorok nem azt akarják, ami evilági, hanem a lelkek javát és égi hazát keresik.” (Trid. Sess. 25. c. 1.) Papjaitól azt várta, hogy útmutatását tetteikkel tegyék teljessé. Kifejtette gondolatait az egyházi hivatalról, a papság állapotáról és ruházatáról, a szóbeli és elmélkedő imáról, a testvéri szeretetről és alázatosságról. A klerikusok egymással való érintkezéséről, a józanságról és a tiltott tevékenységekről pl. a vadászatról. Kérte, hogy papjai tartózkodjanak a fösvénységtől, és műveljék az egyházi tudományokat. Lakjanak együtt híveikkel, gondozzák a rájuk bízott templomokat. Rendszeresen oktassák a hívőiket, kiszolgáltatva nekik a szentségeket. A keresztény hívők szenteljék meg a vasárnapot, gondoskodjanak a papság anyagi szükségleteiről. (Stóladíjak kezelése.) A püspök eligazítást adott a protestánsokkal való kapcsolatról és végül a néptanítókról és az iskolákról. Szívügye volt a szeminárium, a papnevelés intézményének megalapítása.19 A királynőt meggyőzte arról, hogy a tridenti zsinat szellemében saját felügyelete alatt kell nevelnie egyházmegyéje jövendő papságát, ezért Szombathelyen papnevelő intézményt hozott létre. Beiktatása után egy héttel már szerződést kötött Hefele Menyhért építésszel a szeminárium épületének elkészítésére, amelynek építését még ebben az évben megkezdte. Nagy családnak gondolta el egyházmegyéjét, felügyelete alatt tartotta a felnövekvő ifjú papságot éppen úgy, mint a lelkipásztorkodó, vagy már nyugalomba vonult papjait. Következetes és célratörő' fáradozással nemcsak azt érte el, hogy Mária Terézia elfogadta a saját szombathelyi papnevelő intézet létesítését, hanem annak felépítéséhez is hozzájárult a kiadások egyharmadának vállalásával. Az új épület 50 papnövendék, 5 elöljáró és 7 nyugalmazott lelkipásztor elhelyezését tette lehetővé. A nagyon óhajtott papnevelés mégsem kezdődhetett el Szombathelyen, mert 1783. december 9-én II. József felszámolta az egyházmegyék szemináriumait, ezek helyett központi szemináriumokat létesített Pesten és Pozsonyban. A szombathelyi papnövendékek Pozsonyban kaptak elhelyezést. A szemináriumok épületeit át kellett adni a katonaságnak. Szily püspök ezt a rendelkezést azzal kerülte meg, hogy a felszentelt teológusokat, akik gyakorlati évüket végezték, és a nyugalmazott lelkipásztorokat helyezte el az épületben. Sopronból pedig meghívta Siess Antal nyomdászt, hogy műhelyét állítsa fel az új épületben. Azt mégsem akadályozhatta meg, hogy a katonaság hadtáp céljára ne vegye igénybe az épület egyes részeit. Gabonát tároltak a padlástérben, sok kényelmetlenséget okozva ezzel a szeminárium lakóinak. Szily püspök hivatalos beadványaiban ezután is a saját intézményben biztosított nevelést szorgalmazta, „mert az atya nevelése mindig kellemesebb és szelídebb”. „Már az is nehezemre esik - írja - s fájdalmasan érint, hogy kispapjaim 38
