Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Szilágyi István: Szombathely a 18. században. A művészet és a művészi ipar mesterei
SZILÁGYI ISTVÁN Szombathely a 18. században A művészet és a művészi ipar mesterei és alkotásaik Szombathely a 18. században még kisváros, csaknem falu. A középkorból örökölt öt utcáján, illetve terén még ekkor sem fejló'dött túl. Lakóinak száma 1787- ben, tehát a püspökség alapítása után tíz évvel is csak két és fél ezer fő. Bár lakóházai többsége szerény kinézésű, földszintes volt csak, várossá tették kiemelkedő épületei: a győri püspökök vára a vártemplommal, a megye- és városháza, a szerzetesek kolostorai és templomai, a vendéglők, de jelképes tartalmú alkotások is, mint a piacon álló várostorony, vagy a város falazott kapuépítményei. A barokk kor alkotásai és alkotói hosszú évek óta foglalkoztattak. Szombathely 17-18. századi mestereiről először a Hefele-kiállítás katalógusában írtam áttekintést.1 Bár Heckenast János recenziójában azt írta róla, hogy a szerző' „rendkívül nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott...”2, az adatgyűjtés és a megfogalmazás idó'szakában egyaránt meglepett, hogy erről az összefüggéseiben addig nem kutatott témakörről viszonylag mégis mennyit sikerült mondanom. A munka meggyőzött arról, hogy az egykori város építőtevékenységének, művészi iparának egyes emlékei monografikus feldolgozása milyen fontos volna. E kutatás — úgy tűnik - már az újabb generációra vár. Súlypontjai már most is kijelölhetők. Közülük is kiemelkedik a Zichy Ferenc által átépített vártemplom és annak berendezése. Az a néhány év, ami írásom megjelenése óta eltelt, számos újabb, bár többségében nyers eredményt hozott. Új nevek bukkantak (és remélhetően bukkannak) fel a városi jegyzőkönyvek regesztáinak köteteiből3, egyértelműsödni látszik a Domonkos-templom építőmesterének kérdése4 stb. Előadásomban most mégsem e jórészt 17. századi adatokkal kívánom az építőtevékenységet művelőkről írtakat kibővíteni. Inkább a kapcsolódó iparágak képviselőivel szeretném azt a képet gazdagítani, ami a Szily-Hefele előtti 18. századi város életét bizonyos értelemben meghatározta. A „művészi ipar” természetesen meglehetősen tágan értelmezhető. Néhány kivételtől eltekintve azoknak a mestereknek az életéből, alkotásaiból szeretnék valamit bemutatni, akiknek tevékenysége épülethez úgy kötődik, amint azt a mai műemlékvédelem is tekinti.5 Az építőmesterek, céhes kőműves vállalkozók sora az általában korszakhatárt jelentő 1711. évi szatmári békétől, egyben a nagy pestisjárvány idejétől nem 15
