Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Konkoly István: Megnyitó

Ez az apostoli felelősségtudat soha nem hagyta őt nyugodni. Mindig új meg új feladatokra ösztönözte.

Püspöki kormányzásának kezdetén a legfontosabbnak tartotta az ún. INSTRUKCIÓK megjelentetését. Ebben megfogalmazta a papi életszentség követelményeit és a lelkipásztori munka főbb szabályait. S ezt a kiadványt minden papjának a kezébe adta. Ehhez hasonló kezdeményezés nem volt egyetlen magyar egyházmegyében sem. Jelentőségét mutatja az is, hogy kb. 150 évig, az első szombathelyi zsinatig, amelyet 1927-ben tartottak, ez volt az egyházmegye törvénykönyve.

Persze nincsen olyan törvénykönyv, amely az évek, és évtizedek folyamán felmerülő újabb és újabb, aktuális kérdések megoldását tartalmazná. Ezért Szily püspök nagy gondot fordított arra, hogy püspöki körleveleiben rendszeres tájékoztatást adjon papjainak és híveinek az őket érintő hit és erkölcsi, valamint egyházfegyelmi kérdésekről.

Sőt, hogy a keresztény hit igazságai és törvényei minél szélesebb körben terjedjenek, két jámbor társulatot is alapított egyházmegyéjében. Egyet a papok, egyet pedig a világi hívek számára.

De Szily püspök jól tudta azt is, hogy a keresztény lelki élet megújításához mindenekelőtt jól képzett és példás életű papokra van szükség. Ezért késedelem nélkül hozzálátott egy új papnevelő intézet építéséhez. S mindent megtett a papi hivatások ébresztése és gyarapítása érdekében is. Fáradozásainak eredményeképpen jelentősen nőtt a papok létszáma, és így sok-sok új lelkipásztori állomáshelyet szervezhetett. A hívek jobb lelki ellátása érdekében nem csupán a papok számát növelte, hanem új templomokat és plébániaházakat is épített.

De egyházmegyénk első püspöke - miközben mindent megtett a rábízottak örök üdvösségének szolgálata érdekében - lelkesen pártolta a művészeteket, a különféle világi tudományokat és az egyetemes kulturális értékeket is.

Jópásztori éleslátását bizonyítja, hogy észrevette: az emberek szellemi, kulturális elmaradottsága nem egyszer és nagymértékben akadályozza lelki kulturáltságuk, vagyis keresztény vallásosságuk kibontakozását.

Szily püspöknek a született szépérzékét, a szépség iránt való fogékonyságát megerősítették az örök városban szerzett élményei, tapasztalatai.

A művészetek iránt való szeretetét pedig fennen hirdetik azok az igényes és nagyszabású épületek, valamint képzőművészeti alkotások, amelyeknek létrehozása az ő nevéhez fűződik. Amilyenek: a székesegyház, a püspöki palota, a papnevelő intézet, és az Eölbei-ház. Hogy csak a legfontosabbakat említsem.

De városunk ugyanilyen hálás lehet Szily püspöknek a különféle kulturális intézmények alapításáért is. Közéjük tartozott: a Sala Terrena, az ország első kőtára (múzeuma), a közkönyvtár, a gimnázium, a líceum és az első szombathelyi nyomda is.

Nem csoda, hogy a hálás utókor mindezekért a maradandó művészeti és kulturális alkotásokért nagynak, sőt a város második alapítójának nevezte el őt.