Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Hoós Ildikó: Szily János irodalompártolása

„Szüzek, Ifjak, sírjatok! Mélyen szomorodjatok! Keseregjen minden szív, A ’ ki Jézusához hív!

A Kősziklák repednek,

Nap és hold setétednek Minden állat meg indul Tsak a bűnös nem búsul. ”

Költészete egy hitét szigorúan őrző klerikus világias feszültségében született. „Kincseit”, saját kezűleg írt verseit tehát Szily Jánosra bízta. Ilyen gesztust csak a megértettség érzése, a bizalom hozhat létre.

1789. november 17-én írt levelével Révai könyvet is küld Szombathelyre „Kegyelmes Urához és Pártfogójához”ami Barcsay Ábrahám és Orczy Lőrinc verseit tartalmazza, és amelyet most sikerült közre bocsátania Két magányos elmének költeményes maradványai címmel. Báró Orczy nagy tekintélyű alakja volt korának, Kazinczy és Batsányi is levelezett vele. Mint író is figyelemre méltó, de értékét nem költőisége adja, tankölteményeiben inkább bölcseleti hajlam nyilvánul meg. Magas állásában, tisztes korának fényében pártolta és buzdította a fiatalokat, Bessenyei társait. Toldy Ferenc egyetemi előadásain kitüntető szeretettel beszélt róla. Barcsay Ábrahámnak, legjobb barátjának költeményeit hangulati sokféleség jellemzi, de talán Rousseau-élménye az egyik legmeghatározóbb gyökér: „a hívság látása” válságot idézett benne; egyszerűbb életre, tisztább erkölcsökre vágyott. Kettejük verseit Révai a tőle megszokott lelkesült szavakkal bocsátotta Szombathelyre Szily Jánoshoz, mintegy bizalmasan jelezve, hogy szinte szellemi fényűzés ezek olvasása; hasonló ízlés rejtett bensőséggel fonja össze őket: „Úgy bízom, kedvesen fogadja Nagyságod, azért is ugyan, hogy örömmel látja Nyelvünknek az ilylyen ki adásokkal való Gyarapodását, de azért is, hogy szinte ebben a Könyvbenn némü némü vigasztalással olylyas dolgokat olvasand Nagyságod, a’ milylyenekkel tsak a’ Felséges Elmék foglalatoskodnak. ”16

Szily János válasza nem az Egyházmegyei Könyvtár kézirattárában, hanem a Széchenyi Könyvtárban található Révai kézirati hagyatékában. Talán ezért nem említi Géfin Gyula. Csapiár Benedek azonban 1887-ben a Figyelő című újságban publikálta „Mire törekszik Révai a szekularizáció után” című írásában. Megokolt a témánkhoz szervesen kapcsolódó és irodalomtörténeti szempontból is fontos levél teljes terjedelmében való idézése.

„ Tisztelendő s Kedves Hazafiu! Akár azon két Könyvben, melylyekkel Tisztelendőségednek engem meg bötsülni tetszett, foglaltt dolgoknak nagyságát, akár az íróknak ékessen szállását, akár pedig a kibotsátónak Nyelvünk gyarapodásán fáradozó Szorgalmatosságát, s egyszersmind hozzám viseltető szívességét tekint102