Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Hoós Ildikó: Szily János irodalompártolása
”Tisztelendő Atya! Valamint nagy ditséretre méltók Atyaságodnak a' Magyar nyelv gyarapétására, és pallérozására tzélozó igyekezeti, úgy igen betses előttem hozzám való hajlandósága, melytől viseltetvén, boldog emlékezetű Faludy Ferentznek Téli Ejtzakáit nékem ajánlani, s’ nevem alatt közre botsátani tetzet. Meg érdemli valóban Faludi Ferentz maradvány írásainak tiszta Magyarsága, hogy az egész Magyar világ előtt esméretes légyen. Ha többit is Atyaságod világosságra eresztenél, Hazájához, és Nemzetéhez szeretetét annál nyilvánságossabbá tenni, és Hazafiait háladatosságra kötelezni fogja. Vettem a’ 14. Darabot, mellyet Faludi Téli Ejtzakáibul számomra küldött Atyasága. Ezen szívességét hogy némíí képpen megjutalmazzam, és ditséretes igyekezetinek tellyesétésére valamely segétséget nyuitsak, első biztos alkalmatossággal 10 aranyat fogok küldeni...” Csapiár Benedek a könyvében erről a válaszról és a jutalomról nem tud. Ellenben két olyan levelet is felhoz Révaitól, melyeket Paintner Mihálynak címzett és kétes reménnyel szólnak a püspök támogatásáról. Idézi Csapiár Guzmics Izidort,13 aki Szily Jánost tetemes kiadásai fölemlítésével mentegeti: „nem is volt, Ítéletem szerint, mit remélnie egy nem nagy jövedelmű, még is püspöki városát jeles épületekkel elborító püspöktől, miilyenek a püspöki lak, a kispapság nevelőháza, a colosszalis templom, a Lyceum. ” Azonban - mint láttuk - a kiadó biztató, meleg szavakat és megragadható anyagi segítséget is kapott. így tehát nyilvánvaló, hogy Faludi Ferenc müveinek megjelentetésében Szombathely első püspökének elvitathatatlan, komoly szerepe volt. Finom ízlésével felismerte, hogy - saját szavaival élve - „tiszta Magyarságé” munkák, amelyeket őriz és átad. Hogyan születtek? A jezsuita pap 1740-től a magyar zarándokok gyóntatója volt Rómában öt éven át. Kevés hivatali elfoglaltsága mellett módja volt rá, hogy tájékozódjon a XVIII. századi Olaszország szellemi mozgalmaiban, képzőművészetében és irodalmában. Szily János életében is római tartózkodása során mélyült el vonzódása a művészetekhez, kiváltképpen az építészet vonatkozásában vált ez meghatározóvá. Faludi sokat olvasott; jegyzőfüzetének (Omniarium) cím- és témafelsorolásai enciklopédikus érdeklődésről tanúskodnak.14 Az olasz ég kicsalta csírájából addig alvó lírai képességét is. Költeményei között nem csupán vallásos ihletésűeket, hanem kimondottan világias dalokat, alkalmi szerzeményeket és pásztorkölteményeket is találunk. Az irodalmi köztudatban írói arcképe mára elhalványult, de nyelvének lüktetése, dallama, hangzásának szépsége nem vált távoli, ódon bájjá. Sokkal jobban átüt rajta az életet élvező öröm. Távol áll tőle a világ eleve megvetése, sosem volt eszménye a remete, akit egyik megrendítően szép verse szólaltat meg: 99
