Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

sirattak, él, lát, jár, beszél velük és kéri a keresztséé felvételét. Ott helyben, rögtön fel is vette a keresztséget, hihetőleg annak kezéből, aki őt feltámasztotta. Még több évig élt, Állítólag többször is elbeszélte, hogy mikor lelke elvált a testétől, több más lélekkel egyetemben az örök Bíró elé került, aki a sötétség helyére ítélte őt. Azonban két angyal jelent meg és könyörögtek az örök Bírónak, hogy ez az a lélek, kiért Márton imádkozik. Az ítélő Bíró parancsolt angyalainak, akik visszavezették a földre és visszaadták az életnek és Szent Mártonnak.1

Ez volt az első csoda, amelyet Márton Galliában művelt. Isten hitelesíteni akarta szolgájának szentségét, amely a testvérek előtt közismert volt és tudtokra adni, hogy ez az ő választottja, életében Gallia szerzeteseinek vezére, halála után pedig atyjuk időtlen időkig. A cellát, mely az imént elbeszélt csodának színhelye volt, a ligugéi szerzetesek oratóriummá alakították. Manap is áll ezen a környéken egy kápolna, amelyet a hittanuló kápolnájának neveznek.

Isten azonban nemcsak egy kis körben és a monostor szűk keretén belül akarta megszilárdítani szolgájának tekintélyét, hanem feltűnő csoda jelekkel nyilvánvalóvá tette kifelé is, hadd ismerje meg a nép, hogy az, aki hozzájuk jött evangéliu-1 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 7.

85