Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

dása alkalmával, 345-ben Mártonnal is találkozott. Mikor Szent Hilarius visszatért száműzetéséből, bizonyára közölte Mártonnal tapasztalatait, hogyan terjed a szerzetesség Keleten és milyen szolgálatokat tesz az Egyháznak, és főképen hogyan óvja a népet az eretnekségektől. A nép ugyanis akárhányszor nem tudott tájékozódni a sokféle téves tanítás közt és egyszerűen a szerzetesek után igazodott, akik jellemükkel és erényes életükkel megnyerték bizalmát.

Szent Márton már akkor foglalkozott azzal a tervvel, hogy ezt az üdvös intézményt áttelepíti Galliába. Világos eszű, határozott ember volt, aki nem vesztegette idejét tétovázással, vagy bizonytalan próbálkozással. Ha valamihez hozzáfogott, először kitűzte magának a célt, azután hozzálátott a kivitelhez. A cél elérésére, talán nem is szükséges említeni, elsősorban Isten kegyelmére támaszkodott. Amellett azonban nem hagyta számításon kívül az emberi eszközöket sem és kifogyhatatlan leleményességgel tudta őket szolgálatába állítani.

Mihelyt Poitiersbe érkezett, azonnal hozzáfogott, hogy megalapítsa az első monostort Nyugat- Galliában. Más ember előbb valószínűleg társak után nézett volna és aprólékos gonddal kitervezte volna magának az alkalmas helyet. Ő azonban minden körülményesség mellőzésével megelégedett a legszükségesebb dolgokkal. A fő az, hogy legyen

79