Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

a valószínűséget. A birodalom határait ugyanis az illető vidékről származott katonák szokták védeni. Történetünk folyamán látni fogjuk, hogy az öreg tribün feleségével együtt rövid megszakítással állandóan ott lakott, amiből arra lehet következtetni, hogy odavalók voltak. Ugyanezen alapon az a föltevés sem lehetetlen, hogy kelta eredetű,

kódexében a vonatkozó hely (ubi S. Martinus, dum adhuc in Pannonia degeret, orationis sibi locum assignaverat) Pannonhalmán készült interpolatio. A harmadik a 13. század elejéről való Albeus-féle birtokösszeírás, mely a Hartwikkodextől függ, a pannonhalmi birtokhatárt elvezeti usque Sabariam, ubi dicitur natus S. Martinus. Ez a 13. századbeli hagyomány azonban gyökértelen, mert a külföldi irodalom nem tud róla az utána következő századokon át, de Pannonhalmán sem tudatosítják, sem a később sűrűn felhangzó szombathelyi hagyománnyal szemben nem védelmezik.

Mivel a római korban kétségkívül csak egy Sabariát ismertek, azért Sulpicius egy tőmondattal jelzi hősének születéshelyét: Martinus Sabaria Pannoniarum oppido oriundus fuit. Ez a tény alapozza meg Szombathelynek, az egyedüli római korbeli Sabariának igényét. Mártonnak tudnia kellett, volt-e Pannóniában több Sabaria s azt is tudta, hol született. Amilyen alázatos volt, bizonyára közölte volna Sulpiciussal, hogy nem a közismert tartományi fővárosban, hanem egy másik igénytelen helységben született, mely történetesen annak csak névrokona. Hogy az 5—13. sz. szombathelyi hagyomány, a szentnek kultuszával együtt elhomályosult, azt Pannonia és Sabaria népvándorlás-korabeli története érthetővé teszi. A 13. századtól viszont szakadatlan folytonosságban követik egymást a hagyomány magyar és külföldi

46