Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

Másrészt azonban a kelta hagyományokból akárhány olyan jelenség ütközik ki, amely arra enged következtetni, hogy az egyszerű falusi nép a druida vallási rendszer maradékából élt, mely ugyan torz alakban, töredékesen, idegen elemekkel keverve s éppen nem fölemelő durva és anyagi vonatkozásokkal telítve tengődött, de mindamellett századokon át nagy népszerűségnek örvendett.

A druidák már lejárták magukat. Annak a hivatalos tekintélynek, amellyel még rendelkeztek, nem tulajdoníthatunk jelentőséget. Annál több tekintélyük volt a köznép előtt a jósoknak, akik mindenütt fönntartották a régi babonákat. Amint a nagy városoknak megvoltak a saját védőistenségeik, amelyeket gyakran a környező folyók istenségeivel kapcsoltak össze: úgy a kisebb helyek is tisztelték és még hűségesebben őrizték istenségeiket. Elsősorban a források istennői voltak népszerűek, rendszerint hármas csoportokban és oly nagy számban, ahány folyó volt. A forrásokon és folyókon kívül a hegyeknek, szikláknak, völgyeknek és erdőknek is megvoltak a saját külön szellemeik és tündéreik. Egyes fákat is külön tiszteletben tartottak, de nem tudjuk, hogy az a tisztelet az erdők valamely tündérének szólt-e vagy annak a régmúlt időnek maradványa-e, mikor az istenséget egy-egy hatalmas tölgy jelenítette meg.

A babonás szokások mélyen belegyökereztek

36