Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Első fejezet: Szent Márton évszázada
tisztelet a nyugati népeknél bizonyos módosulásokkal mindenfelé terjedt és lelkes követőkre talált. Hogy ezek a keleti vallások olyan rohamosan hódítottak, annak magyarázatát vonzó varázsukban és titokzatos voltukban kell keresnünk, mely a lelkeket megigézte. Az emberek azzal a csalóka ábránddal hitegették magukat, hogy ezek a szertartások, melyek a kölcsönzés révén a keresztény szertartásokkal többrendbeli hasonlóságot mutattak, erkölcsi újjászületést és tisztulást hoznak. Már pedig egyén és társadalom egyformán szükségét érezte mindkettőnek. A felsorolt különféle kultuszok nem zárták ki egymást, sőt a keleti szertartások némiképen belejátszottak a régi római mitológiába. A vallási gyakorlatok középpontjába a Napimádás került. A Míthras-kultusz, mely lényegében Naptisztelet, mindenfelé terjedt és csak a kereszténység hatalmas ellenereje tudta megakadályozni, hogy a IV. század nem került egyetemlegesen a Míthras-tísztelet igézetébe. A Napimádás voltaképen visszatérés a kölcsönzött keleti vallások durva és kezdetleges alakjaihoz. Az ember csodálja, hogy az akkori felvílágosodott és művelt társadalom ilyesmire kapható volt. A keresztény Firmicus Maternus, kinek életét egyébként homály födi, érdekes részleteket 24
