Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Nyolcadik fejezet: Szent Márton tisztelete

lal visszahozták Toursba1 és enek emlékére rendelték el a Szent Márton visszahozatalának (reversio, exceptio S. Martini) ünnepét. A barbárok betörései még néhányszor megismétlődtek. Csakhogy a város már jól meg volt erősítve (castellum S. Martini, Martinopolis) és valahányszor veszély fenyegette, a szent testet egyszerűen a Szent Mártontemplom bástyái közé vitték. Itt mentette meg a hatalmas pártfogó 903-ban a várost. A normannok az egyik kaput ostromolták, de mikor az ereklyéket odahozták, megrémülve futásnak eredtek. Ennek emléke a Szent Márton segítségének ünnepe (subventio S. Martini) május 12-én, később 15-én.

A bazilika 997-ben leégett, de Hervé Buzan9ais kincstáros a XI. század elején újraépíttette Az öt hajós monumentális épületen a tűzvész több ízben is okozott pusztítást, de helyreállításokkal és bővítésekkel állotta a századok viharát.

1 A visszavitel eseményéhez jóízű, szellemes anekdota fűződik, amelyet J. de Vitry XIII. századbeli szónok szőtt bele egy prédikációjába. Az útfélen állítólag két béna ember szokott koldulni, ami kényelmes és elég jövedelmező üzletnek bizonyult. Mikor a menet arrafelé haladt, az egyik koldus odaszólt a társához: „Annyit beszélnek erről a jó Mártonról; amerre megy, nem hagy senkit betegen. Meneküljünk, pajtás, mert velünk is történhetik valami és akkor vége a munkanélküli keresetnek." A cimborák kereket oldottak, de mankóik nem dolgoztak elég gyorsan és a rettegett gyógyulás utolérte őket. Márton, a munka embere elzavarta őket dolgozni. Lecoy 385. — De reversione B. Mart. Bibi. Clun. 113.

210