Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hetedik fejezet: Szent Márton halála

jöttek hozzá és oldalt akarták fektetni, hogy jobban tudjon pihenni, de nem engedte.

— Hagyjatok, úgymond, testvéreim, hadd nézzem inkább az eget, mint a földet. Szegény lelkemnek ez az útja, hadd szárnyaljon Ura-Istene felé.

E szavakra megpillantotta az ördögöt, aki ott ólálkodott a fekvőhelye mellett. A szent keményen rászólt:

— Mit ácsorogsz itt, kegyetlen fenevad? Rajtam nincs keresni valód. Ábrahám kebelébe jutok.

Ezek voltak utolsó szavai, azután kilehelte lelkét. Arca átszellemült, természetfölötti fény tündökölt rajta.

Meghalt 397 november hó 8-án, vasárnap. Ezt azt adatot több szöveg összevetéséből állapítjuk meg. Sulpicius Severus egyik esemény elbeszélésénél, amely 385-ben vagy 386-ban történt, Szent Mártont hetvenesnek1 mondja, ami annyit jelent, hogy hetvenedik évében volt. Toursi Szent Gergely pedig aZt írja róla, hogy meghalt életének nyolcvanegyedik, püspökségének huszonhatodik évében.1 2 Ha mindezt összevetjük születési és püspökké szentelési adataival, akkor halálát a 397. évre kell tennünk. Ez az év Atticus és Cesarius konzulságának éve, már pedig Toursi Szent Gergely

1 Dial, II. 7. Martino iám septuagenario. Maximus császár feleségének jámborságáról és alázatosságáról szól ez az elbeszélés.

2 Hist Franc. I. 43. De miraculis S. Mart. I. 3

190