Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Hatodik fejezet: A császári udvarban
lett, mikor Mártonnal semmire sem tudott menni, azért faképnél hagyta s tüstént kiadta a parancsot, hogy rendeletét hajtsák végre. Vannak akaratok, amelyeket csak úgy lehet megtörni, ha válaszúira állítják őket. Már beesteledett, mikor Márton a császár elhatározásáról értesült. A szeretet első indulatát követve, rögtön a palotába sietett és kijelentette, hogy hajlandó Ithacusszal felvenni az érintkezést, ha a tribunokat, kik már útban voltak Spanyolország felé, visszarendelik. El lehet képzelni a császár örömét. Természetes, hogy elfogadta Márton javaslatát. A szent püspök engedékenysége sok szerencsétlen ember életét mentette meg. Másnap be kellett váltania ígéretét. Éppen akkor szentelték fel az új püspököt, Felixet, aki állítólag szentéletű ember volt és megérdemelte volna, hogy jobb időkben legyen püspök.1 Márton is résztvett a szertartáson az Ithacus pártiakkal. Ezek akkora fontosságot tulajdonítottak a közösségnek, hogy mindenáron szerették volna írásba foglalni. De már ez több volt, mint amire ő kötelezte magát. Hivatalos iratot kiállítani, ez annyit jelentene, mint eljárásukat helyeselni, azért erőszakoskodásukat határozottan visszautasította és másnap elutazott Trierből. 1 Postridie Felicis episcopi ordinatio parabatur, sanctissimi sane viri et plane digni, qui meliore tempore sacerdos fieret. Sulp. Sev. Dial. III. 13. 176