Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

Szent Gervasius és Protasius tiszteletére emeltek. Vitt nekik a szent vértanúk ereklyéiből, melyeket Szent Ambrustól kapott. Az időrendi adatok itt egészen egyeznek és föltevésünket a viennei temetőben talált sírkő is igazolja. A viennei múzeumban őrzött sírfelirat így szól: „Foedula, ki Isten irgalmában hagyta el e világot, pihen e sírban, mit szent hite biztosít neki. Egykoron Szent Márton jobbja mosta meg a keresztségben, mikor is letette bűneit és Isten forrásvízében újjászületett. Most a szent vértanúk nyújtotta szent helyen, a dicsőséges Gervasius és Protasius közelében lakozik. Hűségével kiérdemelt nyugalmát szentjeire bízta, kiknek társaságában nyugszik.1

Befejezésül szólnunk kellene még a szentnek pireneusi időzéséről, mert különösen a keleti Pireneusokban sok helyen tisztelik. Ebből egyesek azt következtetik, hogy a saragossai zsinatra1 2 menet látogatta pieg ezeket a helyeket. Mi azonban való-1 Foedula, quae mundum Domino miserante reliquit, Hoc iacet in tumulo, quem dedit alma fides, Martini quondam proceris sub dextera tinta,

Crimina deposuit fonte renata Dei.

Ad nunc marturibus sedem tribuentibus aptam, Gerbasium procerem Protasiumque colit.

Emeritam requiem titulo sortita fidele Confessa est sanctis quae sociata iacet.

E. Le Blant: Inscr. II. 64.

2 A zsinat 380-ban Priscillianus ügyével foglalkozott. Hefele I.2 744.

150