Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Negyedik fejezet: A toursi püspök
így adódó visszás helyzetek közt sohasem jött zavarba, A szegények jól ismerték és mint több jelből következtetni lehet, gyakran fordultak hozzá. Tél közepén, éppen, mikor templomba indult, egy toprongyos, félig meztelen szegény jött eléje. A püspök nyomban utasította archidiakonusát, adjon a szegény embernek valami ruhadarabot. Az archidiakonus nem nagyon sietett a rendelet teljesítésével, mert már megsokalta. A szegény ember fázott, azért úgy gondolta, nem árt, ha megismétli kérését és nagyobb biztonság kedvéért magának a püspöknek szól. Be is ment hozzá a templom mellékhelyiségébe,1 ahol a szent püspök visszavonulva ájtatoskodott. Márton barátságosan fogadta, türelmesen meghallgatta, aztán szó nélkül levetette tunikáját, melyet cappa-szerű felsőruhája alatt viselt. A koldus magára vette és elment. Eközben bejött az archidíakonus és jelentette, hogy a hívő nép a templomban már várja a püspököt, meg lehet kezdeni az istentiszteletet. Márton kellemetlen helyzetbe került. Az istentisztelet ideje itt van, de ilyen fogyatékos öltözetben mégsem mehet szent ténykedést végezni, másrészt meg nem szeretné elárulni imént gyakorolt irgalmassági cselekedetét. — Elhoztad a ruhát, amit az előbb annak a szegénynek utaltam ki? — kérdezi a püspök. 1 Secretarium ingressus. Sulp. Sev. Dial. II. 1. 116