Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

látszatát is kizárja, mintha a személyén esett sérelmet meg akarná torolni.1 Mi azonban azt hiszszük, hogy erre éles emberismerete késztette. Ennek az inkább szeszélyes, mint romlott természetnek mélyén sok jó tulajdonság rejlett. Márton nem akart letenni a reményről, hogy megtéríti, azért vesződött vele. Megvilágosult elméje a toursi püspöki széken utódát látta ebben a!z emberben. Kifogyhatatlan türelmét gyengeségnek minősítették és szemrehányást tettek neki, ő azonban azt felelte: „Ha az Űr Jézus megtűrte Júdást, én miért ne tűrjem meg Brictíust?“

A következmények neki adtak igazat. Tudvalevő dolog, hogy Szent Brictius, aki fiatal korában kinevette Szent Mártont, mikor ezt előre megmondta neki, maga igazolta a szentnek jóslását és a toursi püspöki széken valóban utóda lett. Sok üldöztetésben volt része, és csúnyán megrágalmazták. Mindezekkel a megpróbáltatásokkal megbűnhődte viharos múltját és jóvátette bűneit. Mint mondják, Isten egy csecsemőnek szája által szolgáltatott neki igazságot.1 2

1 Ne suam persequi videretur iniuriam. Sulp. Sev. Dial. III. 15.

2 *Tetemét Toursi Szent Gergely 580-ban Clermontba vitette. Tisztelete nemcsak Francia- és Németországban örvendett népszerűségnek, hanem — bizonyára Szent Mártonra való tekintettel — nálunk is. Ünnepe nov. 13. A Cornides codex 349—353. (Nyt. VII.) prédikációt is tartalmaz: zent bereck pispeknek elete.

108