Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

Mikor Szent Márton elfoglalta a püspökséget, Tours még nem bírt azzal a jelentőséggel és kiterjedéssel, mint később. A régi maradványokból nyilvánvaló, hogy csak a mai székesegyházi városrészt foglalta magában. Akkor még nem is volt érsekség, és valószínűleg Szent Márton alatt lett érseki székhely.

Szent Márton a várost jelentékeny részében kereszténynek találta, jóllehet meglehetős számmal voltak képviselve az ariánusok is. Az egyházmegye1 falvai azonban, mint más vidékeken is, durva bálványimádást űztek. Ezt nem lehetett máskép megtörni, mint kíméletlen támadással az elfajult, de annál mélyebben gyökerező ősrégi babonák ellen. Mihelyt Márton elfoglalta püspöki székét, arra törekedett, hogy mentesüljön a szükségtelen látogatásoktól és fölöslegesen ne háborgassák. E végből a templomhoz tartozó egyik helyiségbe vonult vissza. A templomoknak tudvalevőleg a szentély oldalához épített mellékhelyiségeik voltak (salutatorium, oblatorium, secretarium), melyek különféle rendeltetéssel bírtak. Az egyik helyiség papok és diakónusok részére volt fenntartva, hogy ott zavartalanul elmélked-1 Az egyházmegye, dioecesis szót még akkor nem ismerték mai jelentésében, s inkább a parochia, provincia, ecclesia szó volt közkeletű. A dioecesis szót Sulpicius Severus abban a jelentésben használja, amit mi plébániának (parochia) mondanánk. Ep. I. ad Euseb.