A Szombathelyi Egyházmegye névtára 1972 (Szombathely, 1972)

I. rész: Az egyházmegye rövid története

1786-ban jelentek meg az év minden vasárnapjára szóló prédikációd, 1797 és 1806 között pedig magyar, latin és német nyelven mondott hét ünnepi beszéde. Perlaki Somogy Lipót 1822. február 20-án halt meg. Kortársai szentként tisztelteik, és a szombathelyiek között sokáig tartotta magát a reménység, hogy az egyház oltárra fogja emelni a szentéletű püspököt.

4. Bőle András 1763. november 8-án Szarvaskenden született szegénysorsú családból. Iskoláit Kősziegen, Soproniban és Győrött végezte, a teológiát Budán és Pozsonyban. Felszentelése után a szombathelyi szemináriumban az újmisósek tanulmányi felügyelője lett, majd 1790-ben, amikor az egyházmegye kispapjai a pozsonyi általános szemináriumból hazatérhettek, a dogmatika tanárává nevezte ki püspöke. 1795-ben Szombathely plébánosa lett, de tanári katedráját ebben a munkakörben is megtartotta. 1810-ben I. Ferenc király kanonokká nevezte ki, Somogy püspök pedig a szemináriumi rektori teendők ellátásával bízta meg. Somogy püspök halála után 1822. őszén káptalani helynöki minőségben vett részt a pozsonyi nemzeti zsinaton.

1824-ben nevezte ki a király szombathelyi püspökké. Magas életkora nem akadályozta abban, hogy kánoni látogatást végezve bejárja egész egyházmegyéjét. Ezen alkalomból foglalta írásba az utolsó és ma is érvényben lévő Visitatio canonicá-'kát. Sokat építkezett. Ő építtette a székesegyház déli oldalán lévő kisajtó elé a tornácot, felépíttette a „sörházat”, resta uráltatta a püspöki épületek nagy részét, helyreállíttatta a leégett zalaegerszegi és a düledező zanati templomot. Iskolát építtetett Szarvaskenden, Nován. Sokfelé tett alapítványokat.

Hatalmas termetű, testben és lélekben egyaránt rendkívül erős ember volt, de a kemény külső egyenes, magyaros, nemes szívet takart. Ünnepi beszédei közül több megjelent nyomtatásiban. Bőle András püspök 1843. június 4-én halt meg életének 82. évében.

5. Balassa Gábor a veszprémmegyei Mencshelyen született jómódú nemesi családból 1783. március 22-én. Középiskoláit Veszprémben, a hittudományt Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. Fölszentelésie után két éven át tanulmányi felügyelő volt a veszprémi szemináriumban, majd 24 évig négy püspök oldalán működött udvari papként. 1831-ben Sümeg plébánosa lett, de tíz hónap múlva I. Ferenc király már kanonokká nevezte ki. A veszprémi káptalan őt küldte követül az 1832—36-os országgyűlésre, amelyen felszólalásaival és a bennük tükröződő alapos képzettségével nagy tekintélyt vívott ki magának. 1836-ban Kopácsi püspök helynöikévé nevezte ki. A következő évben Pestien a királyi tábla bírája, újabb egy év múlva pedig Bécsiben a magyar királyi udvari kancelláriánál az

18