A Szombathelyi Egyházmegye névtára 1972 (Szombathely, 1972)
I. rész: Az egyházmegye rövid története
mekkel és a Szombathelyein talált régiségek képeivel. Korának egyik legnagyobb archeológusával, Schőnwisneirel íratta meg Szily Szombathely történetét a római időktől fogva napjaiig. Rendkívüli értékű könyvtárat is létesített (Bibliotheca Ecclesiae Cathedrális Sabariensis), és azt, hogy teológusai is megismerjék és használják, a szemináriumnak Dorffmaister freskóival díszített termeiben helyezte el. A könyvtáros számára alapítványt tett. Nagy szeretettel pártolta a magyar irodalmat. Faludi Ferenc hagyatékát ő mentette meg, könyveik kiadásában pedig segítette Révait és Rajnist. Eleven részt vett Szily a közéletben, az országgyűlésen és a megy egy üléseken. Tíz nlehéz éven át küzdött II. József önkényessége ellen. 1782-ben VI. Piusz pápa több ízlben is fogadta őt bécsi látogatásakor, míg aztán II. József kitiltatta onnan. Erélyesen tiltakozott Szily a szombathelyi szemináriumnak megszüntetése eliten, de nem tudta megakadályozni, hogy kispapjait az 1784. évi rendelet értelmében végül is Pozsonyban nevleljék. 1790-ben vonulhatott csak be ismét 33 kispap a saját egyházmegyéjének szemináriumába. I. Ferenc, aki ifjúságában egy hónapot töltött Szombathelyen, és ezalatt megkedvelte a kiváló püspököt, a frankfurti koronázási ünnepségen nagy kitüntetésképpen társak nélkül valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Szályt. Magánélete nagyon fegyelmezett volt. Hajnali négy órakor kiélt, naponta hosszasan elmélkedett, egyszerűen; étkezett. Egyénisége mély hatással volt papjaira és híveire egyaránt. Felsőszopori Szily János rövid betegség után 1799. január 2-án. halt meg. Az utókor a „Nagy” jelzővel ruházta fel, és 1909-ben szobrot állított nieiki. 2. Harrasi Herzan Ferenc gróf Prágában született 1735. április 5-én. Tanulmányait Prágában a piaristáiknál és a jezsuitáknál, majd Szily Jánossal egy időiben Rómában a Collegium Gennanicum-Hungaricum növendékeként végezte. Kiváló tehetsége, nagy szorgalma és előkelő származása révén gyorsan emelkedett. Hamarosan, a prágai székeskáptalan dékánja, majd pármai követ lett. 1769-ben Rómában a Rota Románia bírája. ítéletei 1787-lben nyomtatásban is megjelentek (Decisiones Sacrae Rotae Romanae coram R. P. D. Francisco Herzan 1-111.). Korábbi jogi munkája (Theses ex Jure Canonico) 1758-ból való. 1779-ben bíboros lett, Mária Teréziától pedig megbízást kapott, hogy teljhatalmú miniszterként az udvar római ügyvivője legyen. A következő évben megkapta a „Protector Germaniae” címet és a Szent István rend nagykeresztjét. Kényes megbízatását húsz éven át látta el Herzan bíboros, bár II. József intézkedései és személyes 15
