A Szombathelyi Egyházmegye névtára 1972 (Szombathely, 1972)
III. rész: Az egyházmegye területi szervezete
szó a plébánosáról, 1501-ben pedig Péter volt a plébános, aki mellett káplán is működött. A helység a török pusztítások nyomán 1578-ra teljesen lakatlanná vált és újból csak 1697-ben települt, Tp-a ekkor métg megvan, de erősen romos. 1778-ban már nem találkozunk e régi tp-mal, lakóinak száma ekkor 548. 1938-ban épült újra a tp, és a község Bánoksizentgyörgy plébánia keretéből 1953-ban kiválva, önálló lelkészség lett. Lelkészház még nincs. Ttit: Szent István király. Bn: aug. 20. Szim: márc. 11. Anyák: 1958-tól. Lhsz: 1195. öl: 709. Any: magyar. FILIA: BUCSUTA (Zala m.) 3 km. 1384-ben említik először. A középkor folyamán az Oltáréra vonuló búcsúsok gyülekező helye volt, die a török pusztítás után csak 1695- ben települt újra. 1778-ban 385 lakosa volt tp nélkül. Bánokszentgyörgy filiája 1953-ig, ettől kezdve Oltáréhoz tartozik. Tp-a nincs, öl: 475. Any: magyar. Lelkész: Horváth Ferenc. 9. RIGYÄC. Lelkészség. (Zala m.) Neve 1375-től kezdve ismiert. A középkorban a veszprémi káptalan tizedikerülelti székhelye volt. 1503-ban említik tp-nak rektorát. 1548- ban a törökök gyújtogatásának áldozata lett a község. 1550—54-ben Péter nevű plébánosa volt, de ebben az időben nagyon elhagyatottá vált a tp. 1574-ben Űjrigyác névvel újra települt a község, de 1598- ban a törökök isméit feldúlták. Az átmenetileg prot.-sá vált helység lakóit 1690-ben a kanizsai jezsuiták gondozták, majd 1710-ben a szepetneki plébánia filiája lett a község. 1760—62-ben az Inkey család építtetett itt tornyos tp-cxt Szent Anna tiszteletére. 1788-bar. plébániát is akartak felállítani, de a földesúr nem járult hozzá. 1928- ban lett önálló lelkészséggé. A tp-ot 1931-ben renoválták és 1967 óta belsőleg tatarozták. Tlit: Szent Anna. Bn: júl. 26. Szim: jún. 13. Anyák: 1928-tól. Lhsz: 600. öl: 592. Any: magyar. Lelkész: Király Jenő. 10. SEM JENHÁZA. Lelkészség..__(Zala m. — Ady Endre u. 83.) 1373-ban Semjénfölde-néven szerepel, de 1420-ban már Semjénháza. A törökdúlás után horvát ajkú lakossággal telepítették újra. 1778-ban Tótszentmárton filiája volt 211 hívővel. 1944-ben expozitúra lett. 1948-ban lerakták a tp alapját, és felépült a szentély. 1954-től nálló lelkészség. 1964-ben külön lelkészlakás is épült. 137
