A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1893 (Szombathely, 1893)
Történeti vázlat
13 — habeantur.“ Ennek folytán a káptalan Szombathelyre költözött. A káptalani levéltárnak felvirágzását felette előmozditotta azon körülmény, hogy mint hiteles hely működési körét a szomszéd megyékre is kiterjeszté s oly nagy jelentőségű lett, hogy az országos rendek (1647. évi 120. t.-cz.) azt mondhatták róla, hogy nélküle a dunántúli részek el nem lehetnek (sine quo partes Transdanubianae subsistere non possunt). És valóban méltán ; mert a távol eső győri káptalanon kivül ez vala az egyetlen hiteles hely, mely a szerencsétlen mohácsi vész után szakadatlanul és több száz éven át a veszprémi káptalannak helyreállításáig (1635—85) egyedül folytatta működését. Levéltárában a nagyszámú okiratok közt több nevezetes Árpádkori okmány is őriztetik. A káptalannak ilmiczi, előbb Sopron, jelenleg pedig Mosonvármegyében fekvő birtokáról már a XIV. században tétetik emlités, a midőn a káptalan és az Osl nemzetségből származó csávái Herbord és Ferencz közt per volt folyamatban. A lipárthi birtokot a vasvári társaskáptalan 1383. és 1395. évben nyerte, midőn Niczky Ferencz és János a nevezett jószágot oly feltétellel adták át, hogy a káptalan egyházának Szt.-Dorottya oltáránál naponkint egy énekes és egy csendes szent-mise mondassák a Niczkycsalád- élő és megholt tagjaiért. 1723-ban ezen kötelezettség a Niczky-család beleegyezésével s a győri püspöki hatóság jóváhagyásával egy misére változtattatott át. 1777-ben felállittatván a szombathelyi püspökség, székeskáptalanná lett, és a pápóczi perjelség javadalmaival (szt.-péteri uradalom) megadományoztatván, tagjainak száma hatra emelkedett.
