A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1885 (Szombathely, 1885)
Történeti vázlat
IX végezte. 1817-ben Somogyi a szent-életű püspök által a szombathelyi egyházmegye növendék-papjai közé fölvétetvén, jeles tehetségei miatt a pesti központi papnöveldébe rendeltetett, hol a theologiai szakokat 1821-ben kitűnő előmenetellel, és néhány hittani tárgyból szigorlatot is adva, fejezé be. A hittan mellett a bölcsészetet is hallgatta, még pedig oly fényes eredménynyel, hogy a papnöveldét mint bölcsészettudor hagyhatta el. Fiatalon kezdvén iskoláit, a teljesen bevégzett tanulási évek után két évig kellett várakoznia, hogy pappá szenteltethessék, mely időközt azon hálás téren töltötte ki, melynek úgyszólván egész élete volt szentelve, t. i. a köznevelés terén, mert a szombathelyi papnöveldében tanulmányi felügyelő lett. Fiatal papra kétségkivül szép kitüntetés és magasabb hivatásra való kijelölésnek tekintethetik, ha a tanulás befejezése után tanári pályára érdemesittetik. Szenczy is 1823. évi október hó 14-én Zágrábban, az árvák számára tett nagyszerű alapítványáról hires rakitoveczi Verhovácz Miksa zágrábi püspök által áldozárrá szenteltetvén, továbbra is a már megkezdett pályán hagyatott, mert a szombathelyi papnöveldében a dogmatica tanárává neveztetett. — Miután a dogmatica tanszékét 1823 — 1839-ig betöltötte volna, 1839-ben a kér. erkölcs- és neveléstan, valamint a lelkipásztorkodástan előadására vállalkozott, mely hittani szakokat nem kevesebb szakértelemmel, mint buzgósággal, pontossággal és tanítványai nagy szellemi hasznára 1850. évig látta el. — Fényes elméje s sokoldalú műveltsége tanári előadásain kivül a hitszónoklat terén, kivált alkalomszerű beszédekben, lelt kifejezést. 1844-ben Bécsben a kapuczinusok templomában, hazánk nemzeti ünnepén „Szent István első és apostoli magyar királyunknak az
