A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1885 (Szombathely, 1885)

Történeti vázlat

XVI

jelentőségű lett, hogy az országos rendek (1Ó47. évi 120, t.-cz.) azt mondhaták róla, hogy nélküle a dunántúli részek el nem lehetnek (sine quo partes Transdanubianae subsistere non possunt.) És valóban méltán : mert a távol eső győri káptalanon kivül ez vala az egyetlen hiteles hely, mely a szerencsétlen mohácsi vész után szakadatlanul és több száz éven át a veszprémi káptalannak helyreállitásáig (1635 -85) egyedül folytatta működését.

Levéltárában a nagyszámú okiratok közt több nevezetes Árpádkori okmány is őriztetik.

A káptalannak ilmiczi, előbb Sopron, jelenleg pedig Mosonyvármegyében fekvő birtokáról már a XIV. században tétetik említés, a midőn a káptalan és az Osl nemzetségből származó csávái Herbord és Ferencz közt per volt folyamatban.

A lipárthi birtokot a vasvári társaskáptalan 1383. és 1395- évben nyerte, midőn Niczky Ferencz és János a hivatok jószágot oly feltétellel adták át, hogy a káptalan egyházának Szt.-Dorottya oltáránál naponként egy énekes és egy csendes szt.-mise mondassák a Niczkycsalád élő és megholt tagjaiért 1723. ezen kötelezettség a Niczky-család beleegyezésével s a győri püspöki hatóság jóváhagyásával egy misére változtattatott át.

1777-ben felállntatván a szombathelyi püspökség, székeskáptalanná lett, és a pápóczi perjelség javadalmaival (szt.-péterii uradalom) megadományoztatván, tagjainak száma hatra emelkedett.