A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
82/1973. sz. Búcsúzásunk fKovács Sándor Ny. Szombathelyi Megyéspüspöktől. Kovács Sándor Püspök Atyánk, a Szombathelyi Egyházmegye 12. Püspökének szeretnénk emléket állítani ezen néhány sorral. „Hiszem az örök életet!” Ezért búcsúzásunk keresztény búcsúzás. Valljuk a prefáció szavaival: a halállal vita mutatur, non tollitur”. 1972. március 23-án, amikor átadta a székesegyházban a Vasvár— Szombathelyi Székeskáptalan ünnepi ülése keretében az egyházmegye kormányzását, beszédjében egyik nagy katolikus költőnk verséből idézett, és ezt mondta: „Az élet örök búcsúzás, oh bárcsak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás. — Messiás nem vagyok, de alázatos szolgája, akire a fényt és az életet bízta, hogy mindenütt tovább adjam, közvetlenül papjaimnak, és papjaimon keresztül a híveknek. Kettőt hagyok nektek örökségbe: az Ige világosságát és az eucharisztikus áldozat erejét.” A búcsúzás mindig nehéz. Szavakkal kifejezni érzelmeinket és gondolatainkat nem tudjuk teljesen. Mindaz, amit ilyenkor mondunk vagy írunk, csupán halvány visszfénye a lelkünk tartalmának. Az, aki búcsúzik — ezt szoktuk mondani — nem távozik el teljesen, mindig hagy maga után valamit önmagából. Sándor Püspök Atya is itt él közöttünk. Csaknem 28 éves főpapi gazdag élete, igaz embersége, nemes egyénisége velünk marad. Erre gondolunk különösen akkor amikor a székesegyházban a Jézus Szíve oltár előtti kriptánál imádkozunk. A halálos betegség, amelyet sokáig hordozott magában, 1972. karácsony vigiliáján oltotta ki életét. Amikor a szomorú gyászhírről értesültünk, és megkondult székesegyházunk nagyharangja, hogy hirdesse a város hívő népének a szomorú hírt, önkéntelenül is arra gondoltunk, hogy Sándor Püspök Atya megszületett a mennyország számára. így is hirdeti jelmondatát: Evangelizare investigabiles divitias Christi, hirdetem Krisztus felfoghatatlan gazdagságát Közel halála előtt, amikor betegágya mellett álltunk, így szólt hozzánk: „Nagyon sokat szenvedek. De minden szenvedésemet értetek, a szombathelyi egyházmegyéért ajánlom fel ” Végakaratában a következőket üzeni papjainak és híveinek: „Hálás szívvel köszönöm a Vasvár— Szombathelyi Székeskáptalannak és a Szombathelyi Egyházmegye Papságának minden jóságát, hűségét és szeretetét. Őszinte lélekkel bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam. Én szeretetemben őrzök meg mindenkit. . . Főtisztelendő Paptestvéreket kérve kérem, hogy maradjanak hűségesek Krisztushoz, az ö egyházához és annak látható fejéhez, a Szentséges Atyánkhoz. Buzgón teljesítsétek evangelizare investigabiles divitias Christi. A Szombathelyi Egyházmegye Isten népének és szülővárosom katolikusainak is, akiket sohasem felejtek el, Szent Pál szavaival üzenem: Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. (Kol. 3, 16.)” Földi maradványai január 4-én délután 5 órakor érkeztek meg Szombathelyre. A halott Főpásztor hazatérését a székváros valamennyi templomának harangja adta hírül A temetés időpontjáig ideiglenesen abban a templomban ravatalozták fel a halott Főpásztort, amelyik helyettesítette 1945-től 1947-ig a rombadőlt székesegyházat. Volt székesegyházába január 9-én reggel érkezett meg. A Magyar Püspöki Kar, a szerzetesrendek, a református, evangélikus és izraelita egyházak képviselői, a papság, a katolikus sajtó, a hívek vettek részt a gyászmisén. Az Állami Egyházügyi Hivatalt Balló István Miniszterhelyettes, Elnökhelyettes, Straub István Főosztályvezető, Nacsa Sándor és Bajor Károly Egyházügyi Tanácsosok képviselték. A gyászmisét dr. Ijjas József Kalocsai Érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Elnöke koncelebrálta négy püspöktársunkkal. A gyászbeszédet pedig dr Cserháti József Pécsi Megyéspüspök, a Püspöki Kar Titkára mondotta. Aki csak ismerte Sándor Püspök Atyának nemes lelkületét, igaz emberségét, kedves, szelíd modorát, különösképpen ha többször találkozott vele, megállapíthatta minden egyes alkalommal, hogy Sándor Püspök Atya a szó teljes értelmében lelki ember. Ha olvassuk pásztorleveleit, rekollekciós elmélkedéseit, abból az Isten Embere bontakozik ki. Sándor Püspök Atya örökre eljegyezte magát a Szombathelyi Egyházmegyével. Az egyházmegye lelkiatyja volt. Első főpapi szózatában, a papsághoz írt pásztor levelében, a többi közt ezt olvashatjuk: ,,A püspökszentelés fölséges liturgiájában nemcsak azt a szent kötelezettséget vállaltam, hogy az Anyaszentegyház. hitét csorbítatlanul vallom és tartom, hanem azt is, hogy ezen hitet mindenkinek a lelkében ápolom, gondozom és erőssé teszem. Mint Szent Márton egyházmegyéjének főpásztora atyai szeretettel akarom ápolni papjaim lelkében az erős hitet. Az egyházmegyei papság spirituálisa akarok lenni. Lelkipásztori tapasztalataim győztek meg arról, hogy a lelkipásztor lelki gondozása mennyire fontos és halaszthatatlan feladat. Orvosok között említik, hogy az orvos nem ér rá beteg lenni és saját egészségével nem törődhetik. Sokszor ez a helyzet lelkipásztori síkon is. A lelkipásztor mindenkinek mindene lesz és közben 2 —