A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

A nap bármely órájában végezhető, az előző napon is, de a Vesperae elmondása után, az esti órákban.

IV. Rész: Vigíliák. A húsvéti virrasztást az egész egyház ünnepli a liturgikus könyvek előírása szerint, a többiekben ajánlja a hagyomány .fenntartását. Ott főleg a karácsonyt- említi.

V. Rész: Napközi imaóra: Tertia, Sexta, Nona. Délelőtti, déli, délutáni ima. Felépítésűik ugyanaz, mint a többi boráé: Deus in adiutorium, ihymnusz, három zsoltár, rövid olvasmány, vers, responzórium, könyörgés, Benedicamus Domino. Kétféle zsoltárösszeállítás van: az egyik a soros, a másik a kiegészítő’. Aki csak egy imaórát mond, a soros zsoltárokat kövesse.

VI. Rész: Kompletórium. Záróima. Nyugovóra térés előtt kell elvégezni, akár éjfél után is. Felépítése: Deus in adiutorium, majd lelkiismeretvizsgálat, hymnusz, zsoltár; mégpedig vasárnap: I. Vesperae után (vagyis szombat este) a 4. és 133. zsoltár, II. Vesperae után 90. zsoltár. Hétköznap is vehetők a vasárnap zsoltárai, vagyis a 90-es is. Rövid olvasmány, majd responzórium; In manus tuas, utána a Nunc dimittis -az lanitifónával, amely mintegy' az egész imaóra tetőpontja, Zárókönyörgés, a végen Noctem quietam, majd a Szűzianya egyik Antifónája, húsvéti időiben iá Regina co-eli.

A II. FEJEZET VII. Része rendezi a ZSOLOZSMA IMAÓRÁINAK a szentmisével és egymással való kapcsolatát, ha ,a Zsolozsmát közösségben végezzük. Karácsony éjszakájának kivételével mise olvasmányos imaórával nem kapcsolódhat ik, mivel a szentmisének megvan a saját megkülönböztetett olvasmányrend j e. III.

III. FEJEZET: LITURGIKUS IMAÓRÁK EGYES ELEMEI. 100—125. pont.

Tizenkét részire tagozódik:

I. RÉSZ: A zsoltárok; kapcsolatuk a keresztény imával.

A Zsoltárok dicsérő költemények, héberül: „tehillim”, a „dicséret énekei”, görögül: „pszalmoi”, azaz „hárfa hangjával kísért énekek”. Ha csendben, egyedül is végezzük1, mindig gondoljunk erre a zenei jellegre is, amelynek az a célja, hogy megindítsa a zsoltározók szívéé Elmélkedve végezzük a zsoltárokat, hiszen a Szentlélek inspirálta azokat. Ezért szívünk leigyep készen a lélek szerinti válaszra. Nem feltétlenül Istenihez: szóinak, hiainem mintegy Isten színe előtt hangzanak el, és ezért — amint Szent Benedek mondja: — „Vegyük fontolóra, miként kell Isten és az Ő angyalai előtt viselkednünk, és úgy álljunk a zsoloizsmázáshoz, hogy elménk megegyezzék szavunkkal.” (105. p.)

A Szentatyák a zsoltárokban meghallották az Atyához kiáltó Krisztust, a Fiúval beszélgető Atyát, sőt felismerték az Egyház, az apostolok és vértanúk hangját. (109. p.) A zsoltárok messiási, krisztológiai értelmezése is legyen szemünk előtt.

II. Rész: ANTIFÓNÁK, és más elemek, mint a zsoltározás segítői:

Főleg három elem segít a zsoltárok megértésében, segíti azokat keresztény imává formálni: a ZSOLTÁROM, a ZSOLTÁRKÖNYÖRGÉS, és elsősorban az ANT1FÓNA. Minden zsoltár elé CÍM került, amely jelzi a zsoltár értelmét a hivő ember számára; sőt még egy újszövetségi vagy egyházatyáktól vett ZSOLTÁR-MOTTÓ is található ugyanitt, amely segít abban, hogy a zsoltárt, kriszlto-lógiai értelmezéssel imádikozzük.

A zsoltárkönyörgés összefoglalja, és szavakba önti az imádkozok érzelmeit.

Az Antiifóma meg világít ja a zsoltár irodalmi műfaját, -azt „személyes imává formálja át, erősebben megvilágít olyan jelentős gondolatot, amely esqtleg elkerülhetné a figyelmet. A különböző körülményeknek megfelelően sajátos színezetet adnak az antifónák egy-egy zsoltárnak, sőt nagymértékben segítik az, előkép (tipológiai) vagy az ünnep értelmezését.” (113. p.)

III. Rész: A zsoltározás módja.

A zscltározásnak más-más módja lehet. Célja az, hogy az imádkozok megérezzék a zsoltárok ízét és szépségét. A közös zsolozsimázásnak többféle módját sorolja fel.

A IV. Rész a Zsoltárok elosztásának irányelveit ismerteti. A zsoltárokat négy hétre osztják ei. Néhány zsoltár kimarad, esetleg csak egy-egy verssor. A hagyományosan jelesebb 'zsoltárok gyakrabban ismétlődnek.

Az V. Rész az Ó- és Újszövetség Kantikumairól ad tájékoztatást.

A VI. Rész a Szentírási olvasmányokat tárgyalja.

VII. Rész: Az egyházatyáktól és egyházi íróktól vett olvasmányokat,

VIII. Rész: a Szentek olvasmányait,

IX. Rész a Responzóriumokat,

X. Rész a Hymnuszokat és más, nem-szentírási énekeket tárgyalja.

XI. Rész: Fohászok (Preces), az Úr imája, zárókönyörgés.

XII. Rész: A Szent Csend.

A fentieket nem részletezem, rövid tájékoztatást már adtam róluk.

IV. FEJEZET: A ZSOLOZSMA AZ ÉV FOLYAMÁN (204—252. pont)

I. Rész: Az Űr misztériumainak ünneplése.

II. Rész: Szentek megünneplése.

III. Rész: Az egyházi naptár használata.

Ezeket iljt nem részletezem, minthogy a Direktórium a legfontosabb eligazításokat megadja. Egyelőre a kalendárium eddig használt átmeneti formája marad érvényben.

V. FEJEZET: A KÖZÖS ZSOLOZSMAZÁS RENDJE (253—284. pont)

I. R-éisz: Különféle szerepekről szól.

II. Rész: Ének a zsolozsmában.

Fő elv: „A zsolozsmában, akárcsak a többi liturgikus cselekmény folyamán a szent szolgálatban levők éppúgy, mint a hívek, feladatuk végzése közben csak azt tegyék, de azt mind tegyék is meg, ami rájuk tartozik a dolog természete és a liturgikusszabályok szerint.” (253. p.)

Az énekre nézve pedig: „Nem helyes a zsolozsmában az éneket csupán dísznek minősíteni, mint ami kívülről, hozzáadásként járul az imádsághoz.