A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)
az OMF vezetősége közötti 1971. december 17-i tárgyaláson elhangzottakra a temetők (köztemető, felekezeti temető), valamint az azokban lévő művészeti alkotások és talált leletek műemléki védelméről, figyelemmel a 8/1969. (V. 8). ÉVM. sz. rendelettel módosított, a műemlékvédelemről intézkedő 1/1967. (I. 31.) ÉM. sz. rendeletre, továbbá a 2/1970. (I. 17.) ÉVM. sz. rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) új I. „Város és községrendezési előírások” c. kötet 79. § (4) bekezdésere, valamint a temetőkről és a temetkezési tevékenységről kiadott 10,1970. (IV. 17.) ÉVM—EüM. sz. együttes rendeletre, az alábbi tájékoztatást adom: 1. Temető (temebőrész) megszüntetéséről a városi (községi) tanács vb. határoz a város (község) rendezési terveinek és az illetékes egészségügyi hatóság véleményének figyelembevételével az érdekeltek (a temető fenntartója, kezelője) meghallgatása után. (10/1970. (IV. 17.) ÉVM. sz. rendelet 2. § (1) bekezdés.). A temető (temetőrész) kiürítésének engedélyezésénél a síremlékekkel (sírboltokkal) való rendelkezési jog gyakorlásánál, a műemlékek, a műemlékjellegű és városképi jelentőségű építmények a műemléki jelentőségű területek és környezetek védelmével kapcsolatos jogszabályi rendelkezések előírásait be keHtartani. (10 1970. (IV. 17. 17.) ÉVM— EüM. sz. együttes rendelet 32. § (4—6) bek., valamint az 1, 1967. (I. 31.) ÉM. számú rendelet). A felhagyott temető (temetőrész) területének más célra történő felhasználásához a közegészségügyi és a műemléki hatóság hozzájárulása szükséges (OÉSZ 1. kötet 79. § (4) bek.).' 2. A temetőkben lévő és tartozékoknak nem minősülő védett, valamint 100 évnél régebbi képző- és iparművészeti alkotások (szobrok, emlékművek stb.) és azokat magába foglaló síremlék lebontásához, áthelyezéséhez, továbbá felújításához a műemléki hatóság hozzájárulása .szükséges. (1/1967. (I. 31.) ÉM. számú rendelet 26. § (1) bekezdés). A műemléki hatóság a hozzájárulásban előírhatja az építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, vagy néprajzi szempontból jelentős síremléknek múzeumban vagy egyéb helyen (pl. temetőkápolnában, temetőkertben) történő elhelyezésének kötelezettségét, feltéve, hogy annak áthelyezéséről és megóvásáról a hozzátartozók nem gondoskodnak. (1 '1967. (I. 31.) ÉM. sz. rendelet 26. § (2) bek.). Az áthelyezendő síremlék, (sírkő, szobor stb.) áthelyezéséről annak kell gondoskodnia, akinek az érdekkörében az áthelyezés szükségessége felmerül. (10/1970. (IV. 17.) ÉVM—EüM. sz. eü. rendelet, 34. § (1) bekezdés.). Düledező síremlékek (sírboltok) helyreállítása a temető fenntartója (kezelője) a létesítőt (örökösét) felhívhatja. A helyreállításról — saját költségén — a létesítő (örököse) köteles gondoskodni. (10/1970. (IV. 17.) ÉVM—EüM. sz. eü. rendelet 29. § (4) bekezdés.). 3. Temetőik, sírboltok felszámolásánál, megszüntetésénél leletek (értékes képző- és iparművészeti alkotás) is kerülhetnek elő. Ezeket elsősorban a kivitelező (a temető felszámolója) köteles bejelenteni az illetékes építésügyi hatóságnak, a műemléki hatósággal való közlés végett. (1/1967. (I. 31.) ÉM. sz. rendelet 29. § (1) bekezdés.). 523/1972. szám Halálozás Móricz Lajos tb. kanonok, vasmisés áldozópap, kőszegi plébános, a szombathelyi egyházmegye nesztora életének 89., áldozópapságának 66. évében a szombathelyi kórházban a betegek szentségeivel megerősítve január 23-án meghalt. A megboldogult, egyházmegyémben 1906-tól 1910-ig Cseszlregen, 1910-ltől 1912-ig Sárvárott. 1912-ben Rábakethelyen, 1913-ban Vámoscsaládon káplán, 1913-tól 1915-ig Hegyfalun adminisztrátor, 1915-től 1952-ig Győrvárott plébános, 1952-től haláláig Kőszeg felelős lelkipásztora. Móricz Lajost nemes papi életéért a jó Isten hosszú élettel ajándékozta meg. Mint fiatal pap nagy lelkesedéssel indult magasztos hivatásának teljesítésére. Elbeszéléseiből tudjuk, hogy az ifjúság nevelését választotta legfőbb lelkipásztori feladatának. Emléke elevenen él tanítványaiban. A megboldogult hűséges papi lélek volt. Ennek tulajdonítható, hogy hivatásokat szerzett, fiatal papokat nevelt, és hogy káplánjai kivétel nélkül őszinte ragaszkodással szerették. Boldog volt, mikor plébániáin ünnepségeket szervezhetett. Móricz Lajos pontos lelkipásztor is volt. Lelkipásztori munkájában nem ismert fáradtságot. Híveit személy szerint ismerte és ragaszkodott hozzájuk. Külön meg kell említenem építkezéseit, restaurálási munkáit. A megújítot kőszegi templomok éppen úgy őrzik emlékét, mint a győrvári plébániához tartozó filiálisok iskolái, továbbá a plébánia lakások korszerűsítései. Móricz Lajos szívesen vett részt a társadalmi munkában is. Győrvár díszpolgára volt, és a kőszegitársadalmi életben is jelentősen kivette részét. Vasmiséje után ereje egyre gyengült és a betegség erőt vett rajta. Betegágyán is híveire és a lelkipásztori munka irányítására gondolt. Szeretett paptestvérünk holttestét január 27- ép du. 2 órakor a kőszegi Jézus Szíve templomban az engesztelő szentmise után szentelték be, és Kovács Sándor ny. megyéspüspök és Dr. Winkler József segédpüspök urak, nagyszámú papság és hívei kísérték utolsó útjára a kőszegi temetőbe. T. Testvérek a kötelező szentmisén felül imáikkal és szentmiséikkel segítsék elhúnyt oltártest■vérünket. RIP. Szómba they, 1972. március 28. t FÁBIÁN ÁRPÁD püspök, apostoli kormányzó — 20
