A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)
Az Ige világosságát. Ne álljunk meg az isteni kinyilatkoztatás mindig mélyebben és bensőségesebben átélt megismerésénél, és ne álljunk meg ennek a közvetítésénél. Az Ige valóban mindennapos táplálékunk legyen, hiszen az Igében kapjuk meg az erőt, amely kivezet az élet bizonytalanságaiból, veszedelmeiből, 'bűneiből. Az Ige segít életünk megszentelésében, és segít annak a célnak az elérésében, hogy minél jobban éljen bennünk Krisztus. Az Ige által megismert és hozzánk szóló Istennek a megközelítéséhez adjon erőt az eucharisztikus áldozat. Ne unjátok meg az áldozatban való tudatos, bensőséges és tevékeny részvételt. Krisztus felmérhetetlen gazdagságát találjátok meg benne.. Én pedig imádsággal és engeszteléssel igyekszem segítem nektek, hogy ez a kegyelem mindnyájatokhoz eljusson és megerősítsen benneteket. Boldoggá tesz utolsó óráimban az is, hogy az enyémek lehettetek. Kegyelmes Püspökatya, kedves jó Testvéreim! íme, most már átadom a szombathelyi Egyházmegye joghatóságát és kormányzását. Őszinte örömmel és boldogan vártalak szent Márton földjére, és lelkem minden bizalmával, hitével és szeretetével ott leszek, ahol szükséged lesz rám, és ott imádkozom csendben, ahol a munkádat végzed. A szombathelyi Egyházmegye papsága és hívei mindenkor azok közé tartoznak, akik kitűnnek hitükkel, erkölcsi életük tisztaságával és egyházhűségükkel. A Szentlélek Űristen kegyelme vezesse kormányzásodat, táruljanak ki előtted a vasi és zalai szívek, amelyek, ha lassan nyílnak is meg, de örökre bezárják azt, akit megszerettek. Azt kívánom neked, hogy minél eredményesebb legyen apostoli küldetésed, hogy az Egyházmegyének minden tagját, papját és hi vét eggyé tudjad tenni! Ad multos annos! Dr. Fábián Árpád püspök, apostoli kormányzó beszéde Főtisztelendő Székeskáptalan, Főtisztelendő Püspök Atyák, kedves Paptestvéreim, kedves Híveim! Először is őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntőm a Főtisztelendő Vasvár—Szombathelyi Székeskáptalant ezen ünnepi ülésen. Miután a kánoni előírásoknak megfelelően (c. 313. § 2. c. 334. § 3.) kinevező okmányomat a Székeskáptalannak bemutattam, azt az imént felolvasták, a szombathelyi egyházmegye kormányzását a mai nappal jogilag és ténylegesen átveszem. Kérem a nagy történelmi múlttal rendelkező Székeákáptalant, legyen segítségemre az egyházk ormány zás nehéz szolgálatában nemcsak az egyházi törvénykönyv szabályai szerint, hanem a II. Vatikanum szellemében a kollegialitás, a principium subsidiaritatis alapján is, a szombathelyi egyházmegyének, mint részegyháznak bonum oommuneja érdekében. Igaz szeretettel köszöntőm Kovács Sándor püspök Atyát, aki értékes lelkipásztori hozzáértéssel, bölcsességgel, Szent Márton szellemében atyai szeretettel majdnem három évtizeden át vezette a szombathelyi egyházmegyét. Nagyszerű szónoki tehetségével, motsolygós, derűs egyéniségével mindvégig eljegyezte magát a szombathelyi egyházmegyével. Az egyházmegye spirituálisa volt. Mint zsinati atya, a II. Vatikáni Zsinaton mindvégig jelen volt, annak munkájában tevékenyen vett részt. A Zsinat után tagja lett a Liturgikus Bizottságnák. Ebből a Bizottságból alakult meg az Istentiszteleti Kongregáció. Itthon is a liturgia területén kifejtett odaadó, buzgó munkássága közismerten országos méretű. — Most a Királyok III. könyvének 19, 19 verse jut eszembe. Illlés átadja prófétai palástját Elizeusnäk. Átveszem Kovács Sándor püspök Atyától a prófétai palástot, hogy tovább vezessem az egyházmegyét. A nyugalomba vonuló Főpásztomak pedig szívből kívánom, hogy megérdemelt pihenését körünkben sokáig élvezze. A jó Isten számos esztendővel áldja meg. Kérem, hogy bölcs tanácsaival támogasson engem. Igaz szeretettel és őszinte tisztelettel köszöntem Winkler József püspök urat, püspök-társamat, és kérem őt, mint idősebb testvért, legyen segítségemre. Kedves jó Paptestvéreim, kedves Hiveim! „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus atyja; Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.” (Ef 1, 3—4). „Szolgáljunk hát fönsége dicsőségére.” (Ef 1, 12). Amint tudjátok, Rómából jövök közétek, az Örök Városból, a kereszténység fővárosából, ahol hét esztendőt töltöttem. Külön megtiszteltetésnek tekintem, hogy Szentatyánk Szombathelyre küldött, ebbe a szép városba, melynek annyi, de annyi római történelmi vonatkozása van. Itt, Szombathelyen a szép római emlékek, élmények — amiket elfelejteni nem lehet — még elevenebben élnek majd bennem. Ha pedig Rómában, a Szentatyától elbúcsúzom, ezt külön megköszönöm majd, és megmondom, hogy jó papjaim és derék híveim töretlen hűséggel ragaszkodnak Krisztus Helytartójához. Elolvastam az egyházmegye történetét. Amikor látom elődjeimnök nagyságát, és átelmélkedem, milyen súlyos az a feladat, amit be kell töltenem, meg remeg a lelkem. E város szülöttjéhez, Szent Márton Püspökhöz fohászkodom, hogy segítsen, engem. S. Odo (Abb. Cluniae. IX. sz.: Rex Christe, summe praesulum) ezt írta Szent Mártonról: Fac nunc quod olim gesseras. Szent Márton életírói kiemelik, hogy türelmes volt, igazságsz-erétő, istenfélő, szelíd, feddhetetlen, alázatos, határtalanul jóságos, előzékeny és békeszerető. Ha elemzem Szent Márton, erényeit, azt mondhatom ember volt, keresztény volt és pap. Kedves jó Paptestvéreim és hiveim! ez szeretnék köztietek lenni: ember, keresztény és pap. Szent Márton, fac nunc quod olim gesseras. Testvérek! Sokszor vettem részt a Szentatya szentmiséin. Mindig fülemben csengenek szavai, melyeket felajánláskor mondott: orate fratres, imádkozzatok testvérek! 1. Imádkozzatok testvérek, hogy ember tudjak lenni! Csak akkor lehetünk keresztények, akkor vagyunk igazi papók, ha emberek tudunk lenni. Olvassuk csak az evangéliumokat, nemde Jézusunk ad erre számtalanszor példát. — Amikor a vatikáni grottákban jártam, mindig csodáltam, mennyi, de
