A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

mával készült nehéz szakmájára, a matematikai és fizikai katedrára. A legmagasabb képesítést érte el. Emellett nyelveket tanult. 4—5 nyelvben jártas volt, és mint képzett tanár páratlan ifjúságszeretetével dolgozott növedékei képzésén.

Meg kell említenem, hogy készséges lelkipásztor is volt. Kecskeméten együtt dolgozhattunk nemcsak az ifjúság nevelésében és lelki gondozásában, hanem készségesen kisegített a lekipásztori munkában is. Sokszor vállalt szerepléseket a működési helyén élő egyesületi életben.

Savaria földjére került közvetlen munkatársamnak. Pontosság, fáradhatatlan munka volt jellemző tulajdonsága.

Egyházmegyém papja akart lenni. Viszont mikor újból a diákok közé mehetett, visszaadta apáti címét, és újból az ifjúságnak élt. Mindennap végzett szentmisét. Megtartotta hitét, és rajta keresztül becsületet kapott az a tanári pálya, amit életcélul választott.

A békének apostola volt, és azon dolgozott, hogy egyháza és államunk között jóviszony alakuljon ki. Társadalmi szereplése is becsülést érdemel.

Szeretett paptestvérünk holttestét Körmenden 1971 december 4-én, Szombathelyen pedig a Szt. Kvirin plébániatemplomban december 6-án szenteltük be és a Szt. Kvirin templom kriptájában helyeztük nyugalomra a boldog feltámadásig.

Kérem T. Papjaimat, hogy a kötelező szentmiséken kívül imádkozzanak halottunkért.

R. I. P.

Szombathely, 1972 január 15.

f SÁNDOR s. k. püspök