A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1970 (Szombathely, 1971)
1970. A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei II. 439 1970. szám. Jubileumaink. 1970. év hajnalán nem csak az elmúlt évtől búcsúztunk el, hanem az egész 60-as évtizedtől. Eseményekben gazdag elmúlt évek voltak. Ezen évtized alatt hívta egybe XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinatot, amely nem remélt vitalitást váltott ki egyházunk életében. Ezen évtized alatt lépett ki az ember a Holdra, hogy rohamos fejlődésének egyik állomásán közelebb jusson a világmindenség megismeréséhez. Ezen évtized alatt eddig soha nem tapasztalt erőfeszítéseket tettek a jóakaratú emberek, hogy minden veszedelmes kísérlettel szemben megtartsák, megerősítsék és biztosítsák a világ békéjét. De nem maradhatunk a múlt emlékeinél. A tanulságokat elevenen őrizzük lelkűnkben. A jelenben állunk, de a jövőbe nézünk, amikor értékeljük az elmúlt évtized nagy tanításainak eredményeit a jövő fejlődése szolgálatában. Az 1970. év 3 jubileumra hívja fel figyelmünket: 1. Az első: Szent séges Atyánk, VI. Pál pápának aranymiiséje, 50 éves papit jubileuma. Ez a világegyház mély, bensőséges családi ünnepe lesz. Áhitatos figyelemmel tekintünk törékeny alakjára. Igaz, engedelmes tisztelettel, de gyermeki bizalommal merünk közeledni papi leikéhez, ehhez a szépművű, drága kehely'hez, hogy ezen a jubileumon milyen átélt igazságok töltik el. Nem rideg téziseket keresünk, hanem a hit fényével fogadqtt isteni igének szeretettel való átélését. És ott felvillan előttünk mindaz, amit Szentatyánk a papi hivatásról oly sokszor tanított és természetfeletti méltóságáért szenvedve küzd. Felvillannak az eucharisztikus áldozat köz.pontiságáról hirdetett szavak: a keresztény élet központja és csúcsa. —■■ 1963. április 11-én, nagycsütörtökön a milánói dómban hirdeti: a mai szentmise — szabadjon mondani — ellenállhatatlan erővel ragad minket ahhoz a pillanathoz, amikor az első szentmisét Jézus megalapította. Csodálatos rend, amelyet a mi élő és megváltó vallásunk megállapított. Mi arra lettünk hivatva, hogy Krisztussal mindenkit egybekössünk. Krisztusban van hivatásunk gyökere, aki az egyetlen valóságos pap, a mi vezetőnk, akiitől minden, kegyelem, minden szolgálati hatalom ered, amelyet mi kapunk. — Az eucharisztiáról mint áldozatról és valóságos jelenlétről szóló tanítása még jobban közelebb segít ahhoz a lelkűiéihez, amely eltölti lelkét az 50 éves jubileumon. Mi, T. Testvérek és Híveink bensőséges leikülettel ünnepelünk Szentatyánk aranymiséjén. Mi, Krisztus papjai, elevenítsük fel azt a kegyelmet, amelyet a papszentelésben a kézrátétel által kaptunk. Legyen ismét új, friss, tudatos és melegen átélt a character sacerdotalis, az egyetlen, krisztusi papságból eredő boldog szolgálatunk. Üjuljon meg — a liturgikus reform kedvezőbb keretei segítségével — híveink lelkében a szentmisén való részvételünk természetesen a szentáldozással együtt, és az Eucharisztia, imádása. Ez utóbbira a régi gyakorlat helyett új lehetőségek nyílnak. Imádkozzunk sokat Szentatyánkért, érezzünk együtt vele a világegyház súlyos, felelősségterihes munkájában. 2. A második jubileum Szent István országépítő kiráyunk születésének 1000 éves jubileuma. Ezen ünnepen valóban elmondhatjuk, hogy a magyarság megmentője és tanítómestere volt. Életpéldája állandóan ad. útmutatást, biztatást, és közbenjárása erőt, hogy hittel, bizalommal és szeretettel igyekezzünk életének örök értékeit megismerni, megtartani és tovább adni. Arra kérem a T. Testvéreket, hogy a Püspöki Kar által kiadásra kerülő rendelkezéseket, amely a magyarországi kereszténység milleniumi ünnepség kereteit, módozatait megállapítja, mindenütt buzgó hittel és lelkes odaadással hajtsuk végre. 3. A harmadik jubileum pedig hazánk felszabadulásának 25 éves évfordulója. Itt a múltra emlékezés még nagyon is eleven és világos. Benne éltünk és ma látjuk a 'fejlődés kiteljesedését, 25 évvel ezelőtt romok között jártunk. Székesegyházunk volt az egyetlen a püspöki székhelyek között, amely a szó igazi értelmében romokban hevert. Városunk utoasorai, a földdel egyenlők lettek. Ha front itt nem is állt meg, a bombázások tönkretették városunkat s az egyházmegye sok helyét. Tudjuk, hogy mi volt a háború. Soha többet háborút! De azután valami csodálatos sodrás indul meg a felszabadulás nyomában. Nemcsak a rojmok épültek újra, hanem olyan fejlődés indult, amely őszinte tiszteletet, becsülést és hálát vált ki lelkűnkből.
