A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1970 (Szombathely, 1971)
1392 1970. sz. Őszi bérmaútban változás. Folyó évi június 1-i kelettel értesítettem T. Papjaimat az őszi bérmaúti rendről. A giencsapáti plébánia kérésére a gencsapáti bérmálás időpontját megváltoztatom: november 1. helyett november 8-án, Pünkösd utáni 25-ik vasárnapon délelőtt 10 óraikor lesz a bérmálás. Szíveskedjenek a fentiek értelmében kiigazítani 904/1970. sz. (1970. III. Körlevél) rendelkezésemet. 1390 1970. szám. Körlevél a hívekhez az egységes egyházközségi teherviselésről. Krisztusban Kedves Híveim! „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól” (Ef 1, 2). Szent Pál apostol szavaival köszöntlek benneteket, amikor mint főpásztorotok égy nagyon fontos ügyben szólni kívánok hozzátok. Amint tudjátok, a II. vatikáni egyetemes zsinat a krisztusi életet kívánta a hívék között megújítani és elmélyíteni. A szent zsinat hangsúlyozza: a hívek számára Krisztus szolgái, a papok közvetítik az evangélium világosságát, az ő szolgálatuk révén árad a krisztusi kegyelem a hívek leikébe. Krisztus akaratából tehát elsősorban a papok a lelki megújulásnak és megszentielődésnek munkásai. Azt is tudjátok, hogy a papi szolgálat betöltésének nemcsak lelki és szellemi, hanem anyagi feltételei is vannak. Ezért mondta az Úr: „Méltó a munkás az ő bérére” (Mt 10, 10). Szent Pál szavai szerint pedig: „Az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek/” (1 Kor 9, 14). Az is természetes előttünk, hogy az evangélium hirdetéséhez Egyházunknak különböző országos. egyházmegyei és helyi jellegű intézményekre is szüksége van. Közülük a legfontosabbak: a papnevelő intézetek, a katolikus középiskolák, a papi nyugdíjotthonok, az egyházmegyei kormányzó központ, helyi vonatkozásban pedig a templomok éa plébániák. Ezeknek az egyházi intézményeknek a fenntartása szintén jelentős anyagi eszközöket igényel. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a felebaráti szeretet alapján kötelességünk a szegény és rászoruló egyházközségek támogatása is. A felsorolt sokrétű és nagy kiadások fedezetének biztosítása komoly gondot és feladatot jelent Egyházunk számára. Igaz, kormányzatunk is folyósít erre a célra államsegélyt, de ez csak bizonyos részben fedezi a szükségleteket. Így a legfőbb forrásunk — Kedves Híveim — a ti megértésiek és áldozatotok marad. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hívek nagy része eddig is buzgón kivette részét Egyházunk anyagi támogatásából. Csak meghatódva tudok viszszagondolni a híveknek arra az áldozatosságára, amelynek segítségével alig két év alatt helyreállíthattuk a háborúban lebombázott székesegyházunkat.- Az elmúlt 25 év alatt pedig' sok templomot és plébánialakot renováltunk, sőt több helyen újakat is építettünk. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy jelenlegi helyzetünkben az egyes egyházközségek rendes évi költségvetései általában már nem elégségesek a felmerülő kiadások fedezetének biztosítására. A hívek által fizetett egyházközségi hozzájárulások mértéke pedig egyházközségenkint indokolatlanul nagy eltérésieket mutat. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy a hívek egyházi hozzájárulásának összegét az egész egyházmegyében egységes elveid: az igazságosság és a szociális szempontok figyelembevételével rendezzük. Ez a rendezés országosan, minden egyházmegyében megtörténik. A II. vatikáni egyetemes zsinat rendelkezésére 1 éve felállítottam egyházmegyémben az egyházmegyei papi szenátust és ennek keretében a Gazdasági Bizottságot. Ez utóbbi alapos és gondos felmérés után megállapította, hogy a mi egyházmegyénknek központi, egyházmegyei és országos katolikus célokra 1 800 000 forintra van szüksége. Ebből 350 00 forintot fordítunk a kispapok és kispapjelöltek nevelésére; 100 000 forintot katolikus középiskoláink fenntartására; 150 000 forintot székesegyházunk és egyházmegyei központunk fenntartására; 380 000 forintot a kisebb és szegényebb egyházközségek. támogatására, valamint a nem megfelelően ellátott papok szerény, de tisztességes fizetésének biztosítására; végül 300 000 forintot irányoztunk elő a halaszthatatlanul szükséges templomi és plébániai renoválások megsegítésére. Ezen kívül természetesen, minden egyházközségnek, elsősorban saját.magának, biztosítania kell temploma, plébánia épülete fenntartását^ továbbá lelkipásztorainak és egyházközségi alkalmazottainak méltányos fizetését. Mindezeket a szükségleteket figyelembe véve bizalommal elvárom, hogy kiedves híveim az országosan kialakult gyakorlatnak megfelelően a következő mértékben járuljanak hozzá helyi, egyházmegyei és országos kiadásaink fedezetének biztosításához: Minden készpénzfizetéses kereső fizetésének legalább V2%-át, a nem készpénzfizetéses hívek pedig családonkint (férj és feleség közösen) átlagosan havi 10 forintot, a felnőtt kereső családtagok pedig havi 5 forintot fizessenek egyhá^Jtözségi hozzájárulásként (adóként). Természetes azonban, hogy az egyedül élő özvegyek, öreg, nyugdíjas házaspárok, több kiskorú gyermekkel bíró családok, állandó betegek kisebb összeget fizetnek. Azokon a helyeken, ahol már a múltban is a közölt szempontok alapján történt az egyházközségi költségvetés összeállítása és az egyházi hozzájárulás (adó) fizetése, továbbra is az eddigi gyakorlat marad érvényben. Ahol viszont a hívele által fizetett egyházi hozzájárulás (adó) összege a fentieknél kisebb volt, ott a jelen körlevelemben közölt elvek szerint fel kell azt emelni. Külön kell szólnom az egészen kicsi, a néhány' száz hívőből álló egyházközségek helyzetéről. Ezeknek a kis létszámú egyházközségeknek a tagjai kis — 14 — .
