A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)

aJIeü^c.ar.-lr .lat-g-c-k erre a magasztos zolgálatra, akár fiatalok, akár felnőttek" /Jeeru Ib«eby^oarcru=i crlküs . llé/i

S3Öütjük a családokat. a íceresztény bdsas'^dr&alcat„ és megismételjük előttük elődünk, XII1 Pias me^^Aivő buzdítását: iJMit fogtok tennij ha as Isteni Mester esetleg jelentkezik és kéri tőletek az Isten részét; a kegyesen nektek adott egyik vagy másik fiatokat vagy lány at okatv hogy papot, szerzetest., szerzetesnőt formáljon belőle magának? Ók-Isten nevében kérünk benneteket, na^ ne zárjátok el akkors kegyetlen és önző gesztussal az utat: Hadd jusson be a lélekbe és hadd találjon meghallgatásra az isteni hívási Ti nem tudhatjátok; melyek az Isten napjának hajnali és alkonyai a fiatal szív tava fölött, melyek a letörései és nekilendülései, melyek a vágyai és reményei, melyek fellángolásai és ieroskadásaió A szívnek megvannak a maga kifürkészhetetlen mélységei egy apa, egy anya szeme számára isv de a Szentlélek, aki gyengeségünket támogatja, kimondhatatlan sóhaj okkal könyörög értünk, és Az, aki a szivek vizsgálója, tudja, mire is vágyik a Lélek” /Uj házasokhoz 1942* március 25-én mondott beszéd^ Discorsi e Radiomessaggi di S„ 8«, Pio XII, IVó k, 13* lap,/

Üzenetünk végén, - amely mindennél inkább beszélgetés, párbeszéd akar lenni, - legfőképpen magukhoz ezekhez az ifjú szivekhez fordulunk! Titeket szólítunk, fiatalok, akik ma jobban, mint bármikor máskor, meghallhatjátok és még is keii'hogy halljátok Krisztus hivó szavát. Ez rámutat előttetek a világnak azokra a tájaira, amelyek már-már beérettek és készek az aratásra /vöa Jnö 4, 35/, de hiányzik . róluk a pap, a hithiikLető, a szemlélődő vagy apostoli munkát végző nővér. Korunk fiataljainak lelke talán alkalmasabb és készebb felfog-- • ni ezt a felfoghatatlan hívást, mert úgy rá van éhezve az abszolutumraj a nagylelkűségre, az autentikus magatartásra, mint még soha, A fiatalság', legalább is biztosan a nagyobbik része, manapság nem szavakat akar, ,hanem tetteket, önmagát adja az ügyért és uj világot akar épiteni. Es itt van előttük az egyház, eleven és tapintatos,, serkentő és csendes valóságként, mint mindig, és kéri energiájukat, és feltárja előttük az együttműködés mérhetetlen területeitó Beszél nekik az % igazságra éhező telkekről, városaink, falvaink tömegeiről, majd ezen túlmenően az éhségtől elgyötört testekről, a betegek és leprások lelankadó karjáról, és megismétli a sr<ia el’nem halkuló* az esztelen erőszak lármáján és az elpuhult és Önző élvezetvágy csalogató csábításain tulcsendüiő hangon a régi példabeszéd szavait: "Mit álltok itt tétlenül egész nap? Menjetek ti is a szőlőmbe!” /Mtc 20, 6/t

Ime£ Testvérek és szeretett gyermekeink, ez az, ami kicsordult szivünkből, előkészületben arra a napra, amikor az egész világ a hivatásokért imádkozik* Kisérje az TJr és adjon erőt szavainknak a maga kegyelmével? keltsen uj energiákat“ és legyen rá a tudatos és örömteljes válasz: ‘bátor és konkrét formát öltő elhatározást

Kérünk benneteket: könyörögjünk egyro sürgetőbben és forróbban,. hogy az Ur küldjön munkásokat aratásába /vöt ue oc 9, 38/1 Az égi segitség zálogául rátok mindnyájatokra örömmel adjuk apostoli áldásunkat,

Vatikán,. 1969ó március 13-én£ Szte József ünnepén*

VI« PÁL pápa s*kt

*

Szentatyánknak. VI, Pál pápának a hivatások vasárnapjára irt , szózatát azzal küldöm meg T* T-nek, hogy annak anyagából merítsenek '■ gondolatokat a husvét utáni II, vasárnap tartandó Hivatások Világnapján a szentbeszédhezt- A szózatot nem kell felolvasni*

Szombathely, 1969* április 10, + SÁNDOR s-k:

püspök«