A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)

COMMUNIS - II

Se que ns praef:rkio-4li/^trmr "t-tl guajs- -p-i^aeí'atn-x^o«' "ригорг iLa^are nt r

nec sumere debent praefationem de tempore,

Vere dignum et iustum est, aequum et salutáre, nos tibi semper et ubique grátias ágere: Dómine, sancte Pater, omnipotens aetérne Deus: Qui bonitate hominem condidisti, ac iustitia damnátum misericórdia redemisti: per Christum Dominum nostrum. Per quem maiestátem tuam laudant Angeli, adóránt Dominationes, tremunt Potestates, Caeli caelorumque Virtutes, ac beáta Séraphim, sócia exsultatione concélebrant Cum quibus et nostras voces, ut admitti iubeas, deprecámur, supplici confessióne dicéntes:

Sanctus, Sanctus, Sanctus ;;;

Mert bizony méltó és igazságos, illő és üdvösy hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked3 mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten; Te jóságodban megalkottad az embert, és ámbár igazságos Ítéleted szerint kárhozatot érdemelt, irgalmadból mégis megváltottad Krisz tus, a mi Urunk által«. A te fölségedet általa dicsérik az angyalok, és imádják az uralkodó szellemek, az égi hatalmak rettegik; a mennyei seregek, az ég erői s a boldog szeráf-kórusok ujjongva együtt tisztelik; Add, kérünk, hogy az ő szavukhoz társuljon szózatunk, és alázatos megvallással mondjuk: . .

\

Szent vagy* Szent vagy! Szent vagy! ;;;

i