A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
В) Az ige liturgiája о Szoros értelemben véve az ige liturgiája a .szentírási olvasmányokból és az olvasmányok közötti énekekből áll. Tágabb értelemben ide soroljuk a homiliát, a Hitvallást és az Oratio Fidelium-ot is. Ez utóbbiak a szentírási szövegeket kifejtik, és levonják belőlük a szükséges következtetéseket. Szentírási olvasmányok (lectio, epistola, evangélium) A szentírási olvasmányok új rendjét az 1969. május 25-én (Pünkösd ünnepén) kiadott „Ordo lectionum Missae” tartalmazza az olvasmányok közötti énekekkel együtt. Az új perikoparend az „Ordo Missae”-vel együtt 1969. november 30-án (Advent I. vasárnapján) lép életbe. Vasárnapokon és Sollemnitas-okon (I. cl.) 3 olvasmány lesz a misében: az első általában az ószövetségből, a második az újszövetségből, a harmadik pedig az evangéliumból. A vasárnapokra három évi sorozat áll rendelkezésre: А, В és C sorozat. A jövő liturgikus évben (az idei Advent I. vasárnapjától kezdődően) a „B” sorozat lesz esedékes. Évközi hétköznapokra a leckék 2 évi sorozatban (páratlan számú években az I., párosokban а II.), az evangéliumok pedig 1 évi sorozatban készültek. Ezen kívül természetesen saját olvasmányai vannak az egyes ünnepeknek, a Communek-nak, a különböző alkalmakra mondandó miséknek, valamint a votiv-miséknek. Az új perikopák lelőhelyeit a jövő évi direktórium jelezni fogja. Mivel azonban az új Magyar Lekcionalé még nem áll rendelkezésre, úgy intézkedünk, hogy az új perikoparend használata egyelőre ajánlatos, de nem kötelező. Ugyancsak nem kötelező — az új perikoparend választása esetén — az ószövetségi olvasmány (első lekció) felolvasása sem. Az új perikopákat a Szent'-is magyar szövegéből keressük ki és olvassuk fel. A szövegekhez adjunk megfelelő bevezetést. így a történeti olvasmányokhoz: „Ama napokban a prófétai részletekhez: „így szól az Ur...”; az evangéliumokhoz: „Abban az időben így szólt Jézus tanítványaihoz (a’zsidókhoz, a néphez)..”, vagy más alkalmas formulát. Ha két lekciót olvasunk, az elsőt Olvasmánynak, a másodikat Szentleckének mondjuk. A végén mindkettőnél azonos befejezés van: „Ez az Isten igéje”, melyre a nép feleli: „Istennek legyen hála !” Az evangélium befejezése: „Ezek az evangélium igéi”, a felelet pedig: „Áldunk téged Krisztus !” (A könyvcsókolás után csendben kell mondani: „Per evangelica dicta ...”). Az evangélium előtti olvasmányokat lehetőleg a lektor olvassa, aki lehet világi hívő is, vagy az egyik minisztráns. Fontos, hogy jól, értelmesen és érthetően olvasson Az evangéliumot csak szerpap vagy áldozópap olvashatja, illetve énekelheti. Ha nincs megfelelő segédkezője, az olvasmányt, a leckét és az evangéliumot is maga a miséző pap olvassa vagy énekli (34, 96). Az olvasmányok közötti énekek Az olvasmányok közötti énekek a kántorra (psalmista-ra) és a népre tartoznak. Szükség esetén ugyanaz olvassa, aki a megelőző lekciót is felolvasta. Az első olvasmány után következik a Psalmus responsorius (Graduate). Ez mindig az olvasmánnyal értelmileg szorosan összefüggő szöveg, melyet általában a Lekcionáriumból olvasunk. Éneklés esetén azonban helyettesíthejtük a Missale Romanum-ban található eddigi Graduale-val, vagy a Graduale Simplex-ben található Psalmus responsoriusszal, vagy Psalmus alleluiaticus-szal. A második olvasmány után következik az Alleluia, illetve a nagyböjti időben a Versus ante Evangelium vagy a Tractus. Hacsak egy olvasmány van, akkor vagy a Psalmus alleluiaticus-t választjuk, vagy a Psalmus responsorius-t és az Alleluia-t a versusszal, vagy pedig a két utóbbi közül valamelyiket. Nagy böjti időben az előzők helyett vagy a Versus ante Evangelium-ot választjuk, vagy pedig a Tractus-t. (NB. Psalmus responsorius = zsoltár, melynek minden versét azonos felelet követi. Psalmus alleluiaticus = zsoltár, melynek verseit alleluia követi. Versus ante Evangelium = jeligeszerű rövid szentírási részlet.) A Sequentia csak Húsvét és Pünkösd napjain kötelező, egyébként nem (40). Homilia A homilia a szentírási olvasmányok vagy a mise egyéb szövegeinek egy-egy gondolatát fejti ki, tekintetbe véve az ünnepelt misztériumot és a hallgatóság sajátos igényeit. A homilia vasárnap és parancsolt ünnepen kötelező, más napokon (főleg Advent, Nagyböjt hétköznapjain, temetési miséken stb.) ajánlatos (41, 42). Hitvallás A hívek az Isten igéjére hitük megvallásával felelnek. Másrészt meg a hitvallás az Eucharisztia titkának ünneplésére is előkészíti lelkünket. Vasárnapokon, Sollemnitas-okon és egyéb ünnepélyes alkalmakkor mondandó. A pap imádkozza vagy énekelje együtt a hívekkel (43, 44). Csak az Ordo Missae-ben közölt niceai hitvallás mondható. Egyetemes könyörgések (Oratio Fidelium) Ennek az imának az értelme: a hívek a keresztségben nyert királyi papságukat gyako
